A három személyiségtípus
Az érzések mentén fejlődő Kapcsolatorientált (KO)
A Kapcsolatorientált személyiség számára a kapcsolatokban megélt érzések az a közeg amiben ő jelenleg könnyedén mozog és sikeres. A kapcsolatteremtésben művészi szinte, kiterjedt kapcsolati háló révén éri el a céljait, a jelenben megtapasztalt érzések éltetik. Felszínes, röpködő, elbűvölő, könnyen lecseréli a kapcsolatait. Jó színész, művész, politikus, közéleti személyiség. Kapcsolataiból épít hatalmat, fejletlen szintjén hajlamos a manipulációra, a játszmázásra. Beszédét, gesztikulációját, öltözködését az elbűvölő színesség jellemzi. Mindig arra figyel, vajon milyen hatást kelt másokban. Az érzések vezérlik, gyenge az elemző- és rendszerező képessége, gondolkodása felszínes, összefüggések felismeréséig nem jut el. Érzéseinek nem tud határt szabni, keretet adni, amíg a gondolkodást, a megértést hárítja. Retteg attól, hogy valami butaságot mond, ezért vagy bájosan hallgat, vagy kipróbált bölcsességeket ismétel.
A számára kívánatos fejlődési irány a megértés, a gondolkodás elmélyítése és rendszerezése lenne. Erre felé vannak számára a vonzó és egyben (kezdetben) rettegett értékek, ebben az irányban tud kiteljesedni és fejlett személyiséggé válni, mert a cselekvésben, ami a haladási irányt tekintve mögötte van, már elég jó. Kapcsolataiban valószínűleg értékrendje mentén vonzódni fog a Gondolatorientált típushoz, de annak érzelmi ridegsége, objektivitása nem elégíti ki. Ha nem fejlődik az önismeret, a megértés irányában, úgy játszmázni és konspirálni fog, visszaesik a cselekvés pólusba, és belőle lesz a tolakodó Megmentő, aki „üldöző” módon kéretlenül próbál segíteni mindenkin.
A megértés mentén fejlődő Gondolatorientált (GO)
A Gondolatorientált típus (tárgyilagos, racionális) számára a múltbéli okok elemzésre, a saját kudarcain való rágódás jellemző. Egyébként a gondolkodás zsonglőre, könnyedén tud fejben modellezni, rendszerben gondolkodni, szintetizálni. Sok neves tudós, kutató, például Einstein is e típus képviselője. Lezser, flegmatikus, öltözködésében a sportosat kedveli, sosem elegáns. Hajlamos a döntések halogatására, túlelemzi a szituációt, ezalatt elveszti a cselekvési energiáját. Nehezen fog hozzá a kivitelezéshez, gyenge a tervezésben, célkitűzésben, önérvényesítésben. Későn érő típus, élete második felére érik be és lesz sikeres, képes zseniálisat alkotni, ha cselekvési energiáit kibontva végigvisz valamit.
Hidegen racionálisnak tűnik, ennek ellenére belül mélyen érzékeny, mert az „Érzések” feladat már mögötte van, de nem képes kimutatni. Nehezen köteleződik el és fejletlen szakaszában a felelősséget is hárítja. Számára a kibontakozás a tudás hiteles megélésében, az elmélet megtapasztalásában és sikerre vitelében van. Akaratát, döntésképességét, mozgékonyságát kell erősítenie. Értékrendje az önérvényesítésre képes, energikus, sikeres emberek felé vonzza, tehát szívesen választ társnak Cselekvésorientált típust, aki ellen sokszor lázad.. Ha nem képes az értékrendje kulcsenergiáit kibontakoztatni, akkor a kellő lehetőségek elmulasztásával, lassúságával, figyelmetlenségével kritika tárgyává – Áldozattá válik, visszacsúszik az érzelmi pólusba, aki önmagát sajnálja, magyarázza, és próbálja folyton „megmenteni”.
Az akarat mentén fejlődő Cselekvésorientált (CsO)
A Cselekvésorientált típus jellemző képviselője az állandóan tervező, jövőnek élő, minden percét beosztó, hiperaktív munkamániás, de lehet például nagyon konzervatív, normakövető, de mindenképpen energikus, autoriter vezető a fejletlenebb szakaszában. Közös bennük, hogy a cselekvésben érzik jól magukat és próbálnak nyugalmat találni, de az állandó tevékenység ellehetetleníti a saját lelki világuk, érzéseik átélését. Rettegnek a kapcsolataikban érzelmileg megnyilvánulni, inkább hátbaveregetős baráti segítők, mint lelki partnerek.
Fontos számukra a személyes tekintély, magabiztosság, a hatékony cselekvés, tekintélytisztelők és megkövetelik a tiszteletet. Hajlamosak a konfrontációra, ha szigorú elveik ütköznek valami nem szabályszerű, megfoghatatlan dologgal. Kiváló katonatisztek, köztisztviselők, lojális felső vezetők lesznek, jól érvényesülnek ott, ahol valamilyen rendet be kell tartani és tartatni. Nem viselik el a pontatlanságot, a lelkizést gyengeségnek tartják, időnként rendkívül durvák, érzéketlenek tudnak lenni akaratuk érvényesítésében. Jó kríziskezelők. Később, ha érzéseikben, szimpátiában, spontaneitásban ki tudnak teljesedni – igazi nagylelkű vezéregyéniségekké, nagy formátumú államférfiakká válhatnak.
Kibontakozásuk a saját érzelmi világuk megélésében, a játékosság, a szimpátia „megengedése” felé vezet. Értékrendjük vonzódik az érzelmekkel virtuózan bánó Kapcsolatorientáltak felé, de egyben idegesítik is őket azok labilitása. Ha nem fejlődnek ebbe az irányba – Üldözőkké válnak, visszacsúsznak a gondolati pólusba, és valamilyen ideológia mentén fanatikus üldözik a más értékrendet vallókat, amiben végül maguk is „áldozattá” válnak.
Nos, a három típus nagyon eseti, néhány mondatos elemzését próbáltam felvillantani. A kép valójában sokkal árnyaltabb, és valódi jelentősége a kölcsönhatásokban, a vonzásokban és játszmázásokban, a kibontakozási lehetőségek és a helyes fejlődési irányok felismerésében rejlik.
