Miért szeretünk játszmázni?
Abban egyetértünk, hogy valamiért késztetést érzünk rá, időlegesen megkönnyebbülünk általa. Hogyan is történik a folyamat?
Először is egyedül nem megy – játszmázni csak a másikkal lehet. Partner kell hozzá. Rájövünk, hogy a szülők, majd később embertársaink révén meg lehet szerezni, el lehet érni, azt, amire homályosan érezve úgy véljük, hogy szükségünk lenne… De mire is? Általában nem vagyunk a tudatában. A tudatosság kezdeti szintjein, általában valamilyen konkrét tárgyakhoz kötődik, de sokszor még ezeknek sem vagyunk tudatában. A klasszikus játszmázás még nehezebben – csak olyan önismerettel tudatosítható pszichológiai szükségletekkel kapcsolatos, mint a figyelemhiány, elismeréshiány, szeretethiány – „hiány, hiány”…
Ilyenkor tudat alatt megpróbáljuk rávenni a másikat valamire – hogy egy kicsit jobban figyeljen ránk, tegyen meg valamit, amitől megkönnyebbülhetünk, időlegesen megszűnhet egy rossz érzés belül… Kicsit oldódik az elégedetlenségünk, de a szükséglet maga nem válik tudatossá. Tesszük ezt erőszakosan, vagy sajnáltatva magunkat, vagy váltogatva a kettőt egymással. A közös tényező minden egyes játszmában a kezdeményező részéről – az elégedetlenség, az energiahiányos állapot!
Lehet pozitív módon is manipulálni, de akkor is valaminek a megszerzése áll a háttérben. Hogy még cirkalmasabb legyen – manipulálni is csak azért hagyjuk magunkat, mert mi magunk is szeretnénk valamit megszerezni… De nagy különbség van ám a manipuláció és a játszmázás között!
A játszmázásban jellemzően öntudatlanul, úgy próbáljuk csökkenteni az elégedetlenségünket, hogy közben a másikat tesszük ugyancsak elégedetlenné. Ez a nagy baj vele! Még rosszabb, hogy legtöbbször nem is tudjuk, mit csinálunk, csak jön a késztetés belülről a kötözködésre, vagy panaszkodásra. A társunk sem tudja rendszerint, hogy minek az áldozata – bevonódik, és azt érzi, hogy ő is elégedetlenné vált, energiát vesztett. Legközelebb már ő kezdeményez, hogy visszatöltse magát a másik, vagy egy „ártatlan” harmadik rovására, mert senki sem szeret maga alatt lenni… És ez így megy tovább oda-vissza, vagy adódik tovább – vég nélküli körökben.
Amúgy nem vagyunk ellenségek… sőt rokonok, házastársak, munkatársak, „barátok”, vagy alkalmi ismerősök. Hihetetlen mennyiségű érzelmi energia folyik így el az emberi kapcsolatokban, a családban, egy egész ország életében. Végső soron pedig az életerőnk, a kreativitásunk lesz egyre kevesebb.
Tudod-e, hogy a manipuláció és a játszmázás egy bizonyos tudatszintre jellemző, pszichés hárító mechanizmus? Ha tudatosítjuk, esélyünk nyílik rá mielőbb meghaladni, „felnőni” belőle! Ehhez pontosan érteni kell a működését – a bevonzás és bevonódás mechanizmusát, felismerni a játszmák okait – magunkban és másokban -, és a kivédésük lehetőségeit!
Főleg azt szükséges felismerni, hogy minden manipuláció és játszma - energiahiányos állapotból indul ki, és hogy minden emberi játszma egyben energiaszerző játszma is! Bár az energiaelszívás megtörténhet verbális kommunikáció nélkül is (ez inkább energiamanipulációnak minősíthető) – a játszmák többségében a vámpírkodást mindig valamilyen beszéddel és testbeszéddel kísért „forgatókönyv” jellemzi. Ahhoz, hogy mindkét párhuzamos folyamatot felismerjük és elkerülhessük – az energetikai oldaláról és a kommunikáció oldaláról is tudatosítani szükséges! Emberi játszmák = energiaszerző játszmák, mint az érem két oldala.
Egy bizonyos tudatossági szint fölött a játszmákba vonódás elkerülhető, a saját energiaszint megőrizhető, illetve „utántölthető”, és tudatos átáramoltatással megelőzésképpen segíteni tudunk játszmázó ember-társainkon is! Hogyan?
Erről szól az „Energiaszerző játszmák – emberi játszmák” tanfolyam és tréning!
A tréningen egyrészt tovább mélyítheted az energiaérzékelő és közvetítő képességedet, megértheted a tisztán energiaszintű manipuláció működését is, másrészt megtanuljuk a pszichológiában használt tranzakció analízis (játszmaelemzés) főbb fogalmait és fogásait, amelyeket a kapcsolatainkban használunk. Kiteszteljük, hogy mi a kedvenc játszmapozíciónk, kiket vonzunk be partnernek, megértjük a saját működésünket, és megtanuljuk a kívülmaradás technikáit.
A lényeg azonban, hogy megtapasztaljuk, tudatosítjuk azt az érzést, amikor mi magunk vagyunk „elszívó” állapotban, illetve milyen az, amikor tőlünk vesznek el „életerőt” a játszmázásban. Továbbá megtanuljuk a viselkedésbeli és energetikai védelem lehetőségeit.
