IntegGral Önismeret - B Kovács Zoltán

Expandmenu Shrunk


A tükröd hazudik? – Kirsikka * 4

Pár napja eléggé kétségbe voltam esve. Kaptam egy tanácsot: ne meditáljak, ne akarjak semmilyen gyakorlattal kifelé haladni, csak legyek önmagam.
Felszabadító érzés volt. Jól kibőgtem magam :) aztán vidámkodás. Azóta sokat jár a fejemben, hogy hogy lehetnék valóban minden pillanatban, minden helyzetben önmagam. Oda jutottam, hogy ha egy döntés vagy tett után összehúzódást tapasztalok, azonnal utánamegyek és változtatok. A felemelő, teljesség érzés a jó visszajelzés. Mikor könnyűnek érzem magam, mintha akármikor felrepülhetnék, ha kedvem tartja.

Ma viszont azt tapasztaltam, hogy míg belül hatalmas, atoledo.com kiáradónak éreztem magam, tele csodálatos új energiákkal, viszont ahogy egy tükör elé tévedtem, a kialvatlan nyúzott arcom nézett vissza rám. Nyoma sem volt a feltöltöttségnek, a kiterjedtségnek azon az arcon…
Vajon illúzió ez az érzés? (még most is érzem, pedig órák teltek el) vagy túldimenzionálom a tükör mibenlétét?

4 Responses to A tükröd hazudik? – Kirsikka * 4

  1. Avatar kirsikka
    kirsikka says:

    köszönöm
    érdekes, hogy reflexből hideg vízzel mosom az arcom… ez eddig nem is tudatosodott :)

  2. Avatar animamarta
    animamarta says:

    Szép estét! Mondhatni nem járok Hermess tanfolyamaira, azaz kb. 3-4 éve voltam egyszer,ezért nem tudlak Benneteket mindig követni, persze ez nem lesz mindig így 😀 . Hasonló élményeket többször éltem át, mint a sírköves sztori. A legutóbbi egy 20 Ft-os volt, szerencsére hamar rájöttem, hogy összekapkodott valami rossz energiát, hetek óta porosodott az irodámban, ami nagyon forgalmas. Amint megszabadultam tőle minden helyreállt, pl. nem akartak 5 percenkén elgázolni. Elég érzékeny vagyok a tárgyak által közvetített energiákra, már több végezte a kukában, lehet, hogy van más megoldás is.
    Kirsikkának üzenem, hogy saját tapasztalatom szerint, ha jó hideg (esetleg jeges) vízzel mosogatjuk az arcunkat, szépen helyreáll a kép a tükörben, de az is lehet, hogy csak nekem jó ilyenképp a víz energiája.

  3. Avatar kirsikka
    kirsikka says:

    wow, ez azért élesebb történet, mint ami velem volt! Meg szélsőségesebb is… köszönöm.

    érdekes hogy egy nap elteltével 2x kaptam meg, hogy örülnek neki (közeli és távoli ismerősök) hogy milyen VIDÁM vagyok, és szemlátomást jól érzem magam. Jólesett, persze, de azért régóta vidámnak tartom magam, és nagyon furcsa így szembesülni vele, hogy ez eddig kívülről nem látszott. Vagy épp mindig a családomnak ürítettem ki a lelki lerakatot, …elképzelhető. Ahogy az is, hogy hagytam magam lehúzni, ők vonzották ki belőlem maguknak a panaszáradatot, mert arra voltak hangolva, míg mostanában erősebb bennem, több bennem a vidám, pozitív minőség, így ez dominál már akkor is mikor velük vagyok (ki miben tudatosabb) persze nem mindig van így, ez egy friss élmény, mindenesetre a nyúzottságom ellenére is pozitív kritika ért, ami már önmagában sikerélmény. :)

    arról már nem is beszélve, hogy nyilván a tudatosodás, önmagamra-figyelés mércéje, amit kapok kívülről, amit bevonzok.

  4. Avatar Hermess
    Hermess says:

    Végül is egy jól végzett munka után miért ne nézhetnénk ki fáradtan, csapzottan, nyúzottan ha éjszakai szellemi munka, vagy több napi éjszakázás van mögöttünk?

    Az emberek többségén ez azért meglátszik… de bent lehet jóleső elégedettség, sikerélmény az eredmény láttán, öröm, hogy vége van, levizsgáztunk, hogy megteremtettünk valamit, stb. Vagy az is lehet, hogy már elértél odáig, hogy az állandó jó érzést fenn tudod tartani… pontosan úgy, ahogyan leírtad. Ha valami összehúzódik, ellenállás, szűkülés, bezáródás érezhető belül, akkor ez a lelkiismeret. A felsőbb ÉN jelzése, hogy valamit meg kell változtatni, valamit nem jól döntöttünk, léptünk. És annak jó ha utána megyünk!

    Még egy aláírt papírt széttépni, vagy ígéretet visszavonni sem késő, ha jelentkezik ez az érzés. A gyakorlott önmagát figyelő képes észrevenni. (Persze, jöhet kívülről is, energiahatásként, valamire asszociálva, vagy valakire ráhangolódva, de az más eset)

    Eszembe jut, amikor először tapasztaltam ilyet… Nagyapám sírját látogattam meg a temetőben, kocsival engedtek behajtani. Mikor elindultam hazafelé, az autóból kinézve látom, hogy egy kidobott műkő sírdarab hever az út mentén, láthatóan lepottyant valahonnan egy elbontott síremlék szállítása közben. Úgy nézett ki, mint egy balkonláda – hosszúkás, belül üreges, kívülről simára csiszolva. Elképzeltem, hogy milyen jól nézne ki a teraszon, tele virágokkal…

    Több se kellett nekem, megálltam, visszagurultam, csomagtartó nyit… és nagy nehezen, hogy ne karcoljam meg az autót, beemeltem a sírkő darabot a csomagtartóba. Lezártam, beültem és elindultam… Néhány méter után éreztem, hogy belemarkol valami a szívembe, összeszűkül, és nagyon rossz érzések követték. Szerencsére már tudtam kapcsolni a történtekhez… elgondoltam, hogy ez egy elhunyt sírjához tartozhatott, valaki eltávozotthoz kötődik energetikailag, valaki szellemének hiányozhat, hiába hagyták el gondatlanul. Akár a gyerekkorban olvasott indián könyvekben – az ősök szellemét meglopni nagy vétek.

    Megértettem, hogy rossz döntés volt elvinni. Megálltam, megint visszagurultam, és ugyanolyan kínlódva és nehezen kiemeltem a csomagtartóból a nehéz sírkő darabot, majd óvatosan visszahelyeztem az út mellé, ahonnan felvettem. Érdekes, kiemelni valamivel könnyebb volt… Azonnal megszűnt a szorítás a mellkasomban.

    Érdemes az ilyen érzésekre mindig odafigyelni! Kösz Sikka, hogy szóba hoztad, bár nem kimondottan a témádhoz kapcsolódott a sztori. Sok rossz döntést el lehet így kerülni, sok karmát meg lehet spórolni. Ha meg jól érzed magad belül, de kicsit nyúzottnak látod magad a tükörben – akkor azt sokkal könnyebb szinkronba hozni, mint fordítva…:)