IntegGral Önismeret - B Kovács Zoltán

Expandmenu Shrunk


Az Elengedés művészete


Újévi leltár
Fogadalmak kontra Elengedés

images (13)

Tudod, rengetegen írnak ilyentájt az újévi fogadalmakról, célkitűzésekről, amelyek aztán rendre feledésébe merülnek a jótékonyan múló, vagy pergően rohanó hónapok sodrában. Közismert talán az is, hogy az ünnepi gerjedelemből hozott fogadalmaknak sokszor nagyobb a kára, mint a hozadéka, mert egy nem beteljesített fogadalom – az végül is önmagunk átverése. Éppen úgy, mintha másoknak ígérünk valamit és nem tartjuk be, csak itt éppen magunknak ígértük meg… Majd az önátverés következményeként nem csak bűntudat lép elő, de csökken az önbecsülés és a saját magunkba vetett hit. Csínján tehát az év eleji „csakazértis” hangulatokból meghozott fogadalmakkal!

Azt javaslom Neked, hogy az elégedetlenségből (…ez így nem mehet tovább!), vagy a dühből (…csak azért is megmutatom!), vagy félelemből (…most már tényleg abbahagyom/megcsinálom!) meghozott hangzatos Fogadalmakat inkább változtasd át csendesen megfontolt Elengedéssé! Ehhez mutatok egy kiválóan működő technikát.


Mi áll a Fogadalmak hátterében?

Kezdődik egy Új Év, és ilyenkor leltárt készít mindenki magában, mit sikerült elérni, mit kellene elengedni, új erőket gyűjt és új célokat tűz ki. Sokan ilyenkor döbbennünk rá valamely terhes, visszahúzó lelki, vagy viselkedésbeli szokásunkra, amelytől oly jó lenne megszabadulni… és Fogadalmat teszünk! Ha jól megvizsgáljuk bármely Fogadalom tartalmát, hogy ezen túl valamit máshogyan teszünk – az tulajdonképpen egyszerre elengedés és célkitűzés is, méghozzá ennek a kettőnek valamilyen megváltozó aránya, ami mögött egy döntés áll és belső energia-átcsoportosítás történik.

Valamit nem csinálunk többé az eddig megszokott módon, nem adunk bele többé energiát (ez nem csak fizikai cselekvés, hanem lelki tevékenység is lehet, hiszen minden cselekvés belső késztetésből, víziókból és tervekkel indul el), vagy valamit másképpen csinálunk… Szerencsés esetben elkezdünk valami olyat tenni, amit soha eddig még nem próbáltunk ki, amibe új energiákat szükséges bevonni. A kör itt önmagába zárul, mert valamit nem tenni többé – inverzben ugyanazt jelenti, mint másképpen csinálni, vagy elkezdeni valami teljesen újat (mondjuk befejezni az önkábítást, akár fizikai, akár lelki értelemben).

A megálmodott, megvágyott és mielőbb elérni kívánt céljainkat ily módon a hozzáállás és a viselkedés változtatásának eszközeivel igyekszünk megvalósítani. A siker kulcsa pedig az, hogy mennyi belső energiát sikerül az új célokra (tevékenységre vagy önmegtartóztatásra) átcsoportosítani, újakat hozzárendelni, és főleg folyamatosan fenntartani a megvalósulást biztosító energiaszintet. Ami köznapi nyelvre lefordítva nem más, mint a célhoz rendelt akaraterő, kitartás és az állandóan megújítani szükséges motiváltság fenntartása. Hogyan lehet ehhez mindenkor elégséges energiát találni? Ha ennek ízére, módjára ráérez valaki, akkor a dolog már sínen van, a célja elkerülhetetlenül megvalósul. De sajnos ez sem megy olyan könnyen.


Hogy jön ide az Elengedés?

BZs26Mondhatnám, a Lélekből választott, saját útként felismert célokhoz hozzárendelődik az Univerzum összes energiája. A Flow-ban (Áramlásban) végzet cselekvés maga az extázis! De eddig el kell tudni jutni, és idáig eljutni némelyikünknél bizony akadályokba ütközik. Van itt egy kulcsfontosságú titok, amiről sokan beszélnek, de nem ebből a nézőpontból megközelítve. Lehet, hogy most a Döntésre gondolsz, vagy döntés elkerülésre, ami megint egy külön történet. Szükség is van rá az elengedéshez, de még fontosabb az Elengedés előkészítése. Ez a titok a helyesen elvégzett Elengedésből felszabadítható energia beindító energiává változtatása! Hiszen a fizika törvényei szerint sokkal nehezebb egy tárgyat mozgásba hozni, mint annak mozgását fenntartani. Ehhez hasonlóan, több lelki energia szükséges valamit elkezdeni, mint haladni benne vagy feléje.

Bár a haladáshoz szükséges motiváció fenntartása sem könnyű, amire megint más módszerek, trükkök vannak – hagyjuk most a célkitűzés, a helyes tervezés, a döntés és motiválhatóság sokkötetnyi technikáját, és maradjunk az Elengedésből származó „talált” energiánál. Az Elengedésből felszabadítható belső energia megszerzésének módját szeretném megosztani Veled.

 

Melyek azok a nyomasztó emlékek, szokások, kényszerek, amelyeket úgy általában szívesen elengednénk, meghaladnánk, leválnánk róla, ha könnyen menne?

  1. A múltba veszett dolgok: szeretett személyek elvesztése (szakítás, haláleset), gondatlanságból, hanyagságból elkövetett anyagi, tárgyi veszteség, balesetből, betegségből megmaradó testi fogyaték stb. – lényegük, hogy valami kedves, örömöt adó, szeretett dolog már nincs az életünkben, csak a hiánya érzete, ami állandó szenvedést okoz. Lehetnek aztán megtörtént szörnyű, nagyon nyomasztó és felkavaró események negatív emlékképei és a hozzájuk kapcsolódó, bénítóan kísértő érzések – szégyenérzet, sértődöttség, harag, düh, bosszúvágy, stb. A történések már a múltban enyésznek, de a lenyomataikból fennmaradt érzések visszajárnak, befolyásolnak.
  2. Aztán itt vannak az életünket jelenleg is aktívan befolyásoló dolgok – a visszahúzó kapcsolati kötelékek, káros szenvedélyek, vagy akár idejét múlt megszokások, hiedelmek, viselkedési minták, amelyek folyamatos megbéklyózó hatása egy komfortzónában tart bennünket. Ezek néha kellemesek, megnyugtatóak, hamis biztonságot adnak, de amelyekből éppúgy ideje lenne kilépni, mint a felismerten gátló hatásúaktól megszabadulni… Szükség lenne tudatosítani, elengedni, meghaladni őket, hogy továbbléphessünk az életünkben és képessé váljunk felelősséget vállalni a sorsunkért.
  3. Végül a legrosszabb kategória – mindenkinek vannak olyan tudatalattiba zárt „árnyai”, amelyekről még csak emlékei sincsenek, vagy mert az emlékezőképessége kialakulása előtti lenyomatok, vagy olyan szörnyűek voltak számára, hogy elfojtotta, kizárta azokat a tudatos emlékei közül. Igen ám, de a hozzájuk kapcsolódó érzések (rettegő félelem, állandó szorongás, aggodalom, bizonytalanság, fóbiák, stb.) éppúgy kísértenek most is minden hasonló életszituációban… Ezek befolyásától megszabadulni csak tudatos terápiás munkával lehet, amiben majd szintén kulcsfontosságú lesz az Elengedés és megkerülhetetlen a meghaladás. Ez az írás azonban most csak az első két kategóriáról szól, bár a terápiás munka során/után az ajánlott Elengedés-technika ugyancsak jól használható.


Az Elengedés művészete

Vajon mi a közös a felsoroltakban, és mi az, ami ellehetetleníti a végleges Elengedést, a meghaladást és leköti az energiát? Hiszen a veszteségből fakadó negatív érzések (1. pont) ténylegesen gyengítenek, viszik az energiát, de az örömpótlásként végzett, vagy a stresszhárító kényszeres megszokások (2. pont) pedig látszólag megnyugtatnak, enyhítik a szorongást és bizonytalanságot, vagyis mintha energiával töltenének fel… (Sajnos csak rövidtávon, később jön meg az összesítő számla!). Az energiaháttér tehát különböző az első és második kategóriánál – a maradéktalan elengedés az első kategóriában energiafelszabadulást okoz, a második kategóriában pedig energiacsökkenés következik be, és csak jóval később jelentkezik a felszabadulás. Érthető talán, hogy miért nehéz lemondani néhány hamis örömöt adó, káros szokásról – italról, fűről, kényszeres cselekedetekről, stb. – időleges energiamegvonást okoz. A túlevés speciális eset, mert fizikai szinten az akaraterőhöz szükséges energiát végül is a táplálékkal visszük be, ezért a fogyókúra a legcirkalmasabb próbatétel. Minél kevesebbet eszel, annál kevesebb az akaraterőd.

No, de ha valami nyilvánvalóan szenvedést okoz, ha valami érezhetően elgyengít (1. kategória), ha már észrevehetően ellehetetleníti a céljaink teljesítését és meg is értettük hogyan – vajon miért nem tudjuk mégis elengedni, miért is oly nehéz lemondani róla?


Egyetlen közös nevezőt találunk a fentiekben
, akár pozitív, akár időlegesen negatív érzésekkel jár az elengedésre, meghaladásra szánt dolog – ez a részleges Azonosulás valamelyik komponensével, és az ahhoz való tudattalan ragaszkodás. A ragaszkodás egy hamis biztonságérzetet ad az egonak, és a biztonság elvesztésétől való félelemből adódik. Többnyire az én-érzet biztonságának fenntartásából ragaszkodunk bizonyos megszokott dolgokhoz, amelyekből önazonosságunk felépült – ezért nem tudjuk elengedni azokat.

De hogy még cifrább legyen az ábra – és ebben van a titok, amit most tudatosítani szeretnék Benneda ragaszkodás mélyén az azonosulás rendszerint csak a dolgok egyik oldalával történik, vagy a negatív, vagy a pozitív oldallal, mert nem szoktuk meg azokat teljes Egészként látni, tudatosan és körültekintően értékelni. Ezért vagyunk képtelenek Elengedni őket!  Ha hozzá vagyunk ragadva, mondjuk egy pénzérme egyik oldalához, hogyan is lehetne azt elengedni? Minden dolognak, amit az előbbiekben felsoroltunk, megvan a maga pozitív és negatív oldala/jelentősége, akár egy pénzérmének az írott és számozott oldala. Vagy talán láttál már olyan érmét, aminek csak egy oldala van?

Nincs olyan szerencsétlenség, veszteség, tragédia, aminek ne lenne valamilyen pozitív hozadéka. Nincs olyan elért siker, nyeremény, kellemes dolog, aminek ne lenne meg az ára, az eléréséért tett lemondás, befektetett munka… vagyis a negatív oldala. De rendszerint annyira beleéljük magunkat az egyik végletbe, annyira azonosulunk vagy csak a szerencsétlenséggel és szenvedéssel, vagy csak az eredménnyel és a kedvező történéssel, hogy teljesen megfeledkezünk a másik oldaláról. Csak akkor lehet valamit Elengedni, ha kijössz az egyik oldallal való azonosulásból, kicsit hátralépsz, és meglátod annak a másik/többi oldalát is! És így, Egészként értékelve, már el tudod engedni, mert a „hátralépés” maga az Elengedés! Ez a titok benne!

Lásd meg egy veszteségben, mondjuk egy szakításban, vagy halálesetben azt, hogy mire lettél általa képes, mit tanultál meg általa, milyen új lehetőség állt elő a megtörténtével az életedben? Egyszóval – mi a hozadéka számodra? Ehhez kénytelen vagy kijönni a szenvedésből, hátrább lépni, átmenni a másik oldalára és megszemlélni azt, amitől kezded valami értelmes Egésznek látni azt, ami előállt… Így már mintha elfogadható lenne! Amint ezt megteszed, a negatív élethelyzet, a visszakísértő és szabotáló rossz emlékek megszelídülnek, enyhülni kezdenek. Kerek Egésszé válik a bántó dolog és értelmet nyer! És ekkor már el tudod fogadni azt, ami történt, s ezzel felelősséget vállalsz érte, mert felismered a saját részedet annak létrejöttében, és világosan látod azt is, ami nem a te hibád! Meg amit nyertél általa! Így már meg tudsz bocsátani másoknak a sérelmekért, és magadnak az elkövetett butaságokért, helyére kerül a történet és végre megtörténhet az Elengedés… 

Még nincs vége, mert ekkor jön a bónusz ajándék! Meglepő módon, a „teljes egészként” meglátott és megértett történés Elengedése után, mire a folyamat lejátszódik – annak pozitív oldala, vagyis a „hozadéka” veled marad! Energia szabadul fel, hála és örömérzet jelenik meg, amiből önbecsülés és motiváció lesz, és ez már elégséges a továbblépéshez, az önmeghaladáshoz és megújuláshoz – az újrakezdéshez! Ahogyan mondják. minden bezáruló ajtó esetében egyidejűleg megnyílik egy másik ajtó – egy másik lehetőség! Képesnek kell lenned rá, hogy átlépj a küszöbén!

Most pedig vissza a Fogadalmakhoz! Miért  javaslom, hogy változtasd a Fogadalmat inkább tudatos Elengedéssé?

Fogadalmat inkább az elengedések 2. kategóriájában teszünk. Rendszerint valamilyen kellemes, de hosszú távon káros szokásunk, vagy időleges megkönnyebbülést okozó kényszeres cselekedetünk felszámolására teszünk fogadalmat, esetleg valami régen halogatott dolog befejezésére, elérése. Van benne egy döntés és célkitűzés is, de ezt az önáltatóan kellemes szokás elengedésének kell megelőznie. Ez benne a dupla csavar az előzőhöz képest. Itt a kényszeres cselekedet időlegesen energiát adó, pozitív részével vagyunk azonosulva (még a halogatásnál is van valamilyen önámító nyereség), és nem vesszük számításba annak hosszú távú káros hatását – az árát! A fogadalom melletti döntés, az előbbiekkel összehasonlítva, nem jár egy felszabaduló plusz energia megjelenésével (ezt csak hosszabb idő után érzékelhetnénk majd, ha sikerülne kitartani), hanem ellenkezőleg: arról a kis örömről, hamis energialöketről kell éppenséggel lemondani, ami miatt rászoktunk mondjuk a dohányzásra. A kezdeti ünnepi nekibuzdulás után az energia egyre fogy, a kitartás csökken, és végül a fogadalom elbukik. Az önbecsülésünk pedig a padlón csúszkál…

A tartós megoldás menete ugyanaz, mint a veszteség elengedésénél, de az energiafolyamat fordított: itt a hamis örömmel való azonosulásból kell először kijönni, aminek pótlására némi rásegítő, megtartó plusz energia szükséges. Vegyük számba, mit ad nekünk ez a szokás, aztán hátralépünk belőle – és tudatosan, módszeresen megvizsgáljuk annak „árát”, a fonákját, a negatív oldalát is! Próbáld ugyanúgy elképzelni, átélni, átérezni az egyelőre jövőbe vesző lehetséges negatív következményeket is, mint magát a megkönnyebbülést adó kényszeres örömöt. Aztán kerek egészként látva mindkét oldalt, már megfontoltan tudsz a lemondás mellett dönteni és… jöhet az Elengedés!

Hasznos dolog leírni a pro és kontra érveket egy lap két oldalára, majd elégetni, vagy elúsztatni azt egy „Elengedés-rituálé” keretében. Megtartó erő lesz és fokozza hatást, ha meghívod rá a barátaidat is – meglásd, így sokkal kevesebb lesz a visszaesés! De ne feledd, hogy itt nincs talált plusz energia, hanem azt tudatosan generálni kell valami másból, hogy a döntésed melletti kitartást táplálni tudd, amíg a pozitív hatás megjelenik (pl. a nikotin, vagy alkohol ki nem ürül a testedből és élvezni kezded azt, már örülni tudsz a tiszta tüdődnek és pengetisztaságú, kábulat nélküli tudatodnak). Vizualizálhatod, “megelőlegezheted” ezt az elvárt javuló egészségi- és energiaállapotot, amiből töltekezni lehet, amíg valóban nem jelentkezik a hatása. Persze, más forrásokból is pótolni kell ilyenkor minden szinten a káros szokás elengedéséből előállt veszteséget. Innen már sínen vagy!

A döntések meghozatalának energetikájáról, a vágyak, az akarat, a motiváció összefüggéseiről és a helyes célkitűzésekről majd egy másik írásban olvashatsz.

Addig is, tudatos gyakorlást és sok sikert kívánok az Elengedésekhez! J Gyakorolni velem a Tréningeken lehet, vagy a hamarosan Budapesten induló klubfoglalkozásokon.

B Kovács Zoltán  www.akivagy.hu 

Az írás a forrás feltüntetésével szabadon megosztható. Kérlek, erősítsd közös tudatosságunkat azzal, hogy nem felejted el!




%d blogger ezt szereti: