IntegGral Önismeret - B Kovács Zoltán

Expandmenu Shrunk


Az utolsó ember – Alfa omega blogja * 11

Helló Hermess! Megtaláltam ezt az oldalt, itt egy másik témáról érdekelne a véleményed. Képzeld el, hogy felébredsz egy reggel és lassan ráeszmélsz, hogy minden ember (és mondjuk, hogy állat is) eltűnt a Földről. Egyedül maradtál. Te vagy az egyetlen ember az egész világon. Enni találsz mit, most ne ezzel foglalkozzunk!

Milyen érzés lenne? Előbb-utóbb mihez kezdenél, mire gondolnál? Sok minden megváltozna, pl. értelmét vesztené pár dolog, mint a bűn, szégyen, jónak vagy rossznak lenni, erkölcs, stb. De mi az ami megmaradna egy embernek egy ilyen világban?

13 Responses to Az utolsó ember – Alfa omega blogja * 11

  1. Avatar Hermess
    Hermess says:

    Volna kedved részt venni az okt.16-17-i “Én Utam” tanfolyamon, ami a legközelebbi lehetséges alkalom?

    Ugyanis valamiképpen testközelbe kellene jutnunk egymással, hogy teljes értékű kommunikációt folytathassunk…:) És nem mellékes a csoportenergia hatása sem.

  2. Avatar alfa omega
    alfa omega says:

    “…ha hagyod magadat megérinteni az újabb tapasztalások által, akkor el tudlak vinni olyan állapotig, ami megmagyarázhatatlan élmény lesz számodra.”

    Na rajta!Hagyom magam.

  3. Avatar Hermess
    Hermess says:

    Bárminek a rabja valaki, rabságának korlátai meggátolják abban, hogy a korlátokon kívülálló tapasztalásai lehessenek. Mindegy, hogy logikának nevezzük, vagy az abból következő tapasztalásoknak, mert a logika nem teszi lehetővé annak befogadását, ami nem logikus. Még tágabban, a materialista-ateista világnézet (ha ennek a rabja vagy) erősen csökkenti a másfajta, az alsó-mentális elmén felüli élmények előfordulását valószínűségét.

    Ha mégis előfordulna ilyesmi az ilyen emberrel, kétségbeesetten igyekszik azt mindenféle elmélettel megmagyarázni a ráció szintjén. Ez nem baj, mert végül is tágítja a világnézetet, de tagadja hitet, a személyes tudat másik fontos alkotórészét.

    A hit vak a tudomány nélkül. A tudomány viszont sánta a hit nélkül. Az összes nagy tudós, különösen azok, akik a kvantumfizikával foglalkoztak, kinőtt a materialista világnézetből.

    Szóval, kedves Alfa, ha hagyod magadat megérinteni az újabb tapasztalások által, akkor el tudlak vinni olyan állapotig, ami megmagyarázhatatlan élmény lesz számodra.

    Elnézést, hogy megkésve válaszoltam.

  4. Avatar alfa omega
    alfa omega says:

    A placebo hatás már nagyon régi dolog, attól hogy nem ismerik a mechanizmusát még tény. Amúgy a filmben elhangzott elmélet valósságáról fogalmam sincs, de majd idővel kiderítik ,persze volt benne egy-két elég meredek állítás.

    Még régen a Kudlik Juli féle Deltában láttam egy kísérletet, amiben emberek finom illatot és bűzt szagolgattak. A finom illat után levett vérben sok volt a fehérvérsejt, a bűz szagolgatás utáni vérben kevés. Tehát a kellemes ingerek erősítik az immunrendszert, míg a rosszak gyengítik.Valószínűnek tartom, hogy ez nem csak az illatokra igaz, hanem látványra is (undorító-esztétikus) ételre is, hangokra stb. Csakhogy ezek szerint ez még egy ok lenne arra, hogy az ember igyekezzen körülvenni magát szép és illatos, jóízű stb. dolgokkal, mert a szervezetünknek erre van szüksége. Tehát az anyagi világban lévő örömök keresése fontos, szinte létszükség, dőreség megtagadni, alábecsülni, mert azzal az egészségünknek ártunk. Persze úgy tűnik, az embereket nem kell félteni e téren. Az ösztöneikre hallgatnak és persze jól teszik.

    A filmről jut még eszembe: mi a logikus? reális? racionális? Úgy tűnik, hogy az ami már a múltban megtörtént, megtapasztaltuk és minél többször, annál jobban elfogadjuk realitásnak. Ha holnaptól rendszeresen meleg hó esne, az is realitássá válna ezek szerint. Ez még a fantáziánkat is megszabja: a mátrix c. filmet is azért tudjuk felfogni mert már sokunknak volt valósnak tűnő álma alvás közben.De mondjuk aki soha nem álmodik (ilyen persze nem létezik), talán meg se értené, hogy miről van benne szó, mert neki nincs semmi ilyesmi tapasztalata. Egy vaknak sincs elképzelése a színekről.Az ő számára nincsenek színek. Még a fogalmat se tudja elképzelni.

    Na tehát nem a logika rabja vagyok, hanem a megtapasztalásaimé. Ahhoz, hogy tovább lépjek kell valami új tapasztalat. Ebben segíts, ha tudsz, légyszi.

  5. Avatar Hermess
    Hermess says:

    Nem ezen vitatkozunk. A fejlődésnek ez mindig is ösztönzője volt és lesz. Viszont az, hogy ki miben talál örömöt, már meghatározza, hogy nagyjából milyen tudatossági szinten tart.

    Ezt nagyon sokan félre értik, és kikérik maguknak. Pedig mindenki besorolja magát valahová, azzal amit képvisel, amilyen a világnézete, a megnyilvánulásai, és főleg a szeretetképessége. Nem több, aki előrébb tart, nem jogosult többet elvenni az életfeltételekből, semmilyen előjogai nincsenek embertársaival szemben. Sőt inkább szerényebb, önzetlenebb, áldozatvállalóbb, segítőkészebb, megértőbb… Miért is?

    Mert az örömöt már nem tárgyak birtoklásában és a testi örömökben keresi (vagy nem kizárólag), amelyeket meg kell szerezni és lehetőleg birtokolni. Az egója számára már nem annyira fontos, hogy ő legyen a több mennyiségileg. Minőségében válik nagyobbá, a tudata lesz “tágabb”, egyre több minden és mindenki jóléte és szeretete belefér. A szűkebb tudatú személy világképe belefér az ő tudatosságába, mert már átélte azt. De fordítva nem fér bele. Ez létrehoz egy természetes hierarchiát, amit nem a hatalommal mérnek, és amivel nem szoktak visszaélni. Általánosságban írom. Ehhez csak a kultúráktól független fejlődési szinteket kell ismerni.

    Ha egyszer is megtapasztalnál valami olyan meditációs élményt, belső örömöt, amit nem külsőleg idéztél elő, máris megjelenne a fehér folt, aminek késztetésed volna utánajárni. Én el tudlak vinni ilyen állapotig, egy enyhe transzélményig, ha van kedved kipróbálni és be mered vállalni.

    Azt írod, hogy nem vagy a racionalitás foglya… de a logika nem hagy továbblépni. Hát akkor a logikába zártad magadat! Bizony a továbblépéshez el kellene azt engedni. A tudomány nem tudja megmondani mi az Élet, hogyan keletkezett. Az anyagról kiderült, hogy energia… a gravitációt szintúgy nem tudjuk
    megmagyarázni. A placebo hatással majdnem olyan eredményesen lehet gyógyítani, mint a mérgekkel. Nézd meg a Living Matrix filmet a Videók menüpont alatt.

    Utolsó bekezdésed: A primitív ember valóban hasonlóan működik, csak a pedál nyomogatása helyett drogokat és tárgyak által szerzett élvezeteket hajszol. Viszont szomjan nem halna, mert van már neki némi gondolkodási képessége is…:), így eszébe jutna, hogy innia is kell. No persze, az is előfordul, hogy halálra drogozza magát.

    Hamarosan írok egy bejegyzést bal oldalra a “boldogság” kategóriáiról, a különböző örömszerzési módok tartósságáról.

  6. Avatar alfa omega
    alfa omega says:

    Először is persze, szoktam meditálni, relaxálni. Még rég egy agykontrollos könyvben olvastam. Visszaszámolni 100-tól, majd önszuggessztiókkal ellazulni és így jutsz le alfába vagy esetleg mélyebbre (EEG hullámok). Tizenéve ismerem, de még nem okozott isteni élményt. Rosszul csinálom? Akkor jó lenne ha felhomályosítanál, de komolyan, mert természetesen szeretnék tovább jutni.

    Ne hidd,hogy a racionalitás foglya vagyok,de persze még nem találtam más utat. Amíg nem tapasztalok meg mást, addig ez van. De nem igazán szeretem, mert nincs benne sok szeretni való: az ember egy egyszerű mechanikus biorobot(állat) mindenféle isteni magasztosság, felsőbbrendűség nélkül. Elég illúzióromboló, kiábrándító, hogy csak ennyi vagyok. De amíg a logika ezt mondja, mit tudok csinálni?

    Az a baj, hogy eddig nem találtam olyan emberi mozzanatot, ami fehér folt lenne.

    Na mindegy most vissza a többi témához. Alapvetően nem rossz ez a hármas felosztása a személyiségnek. Én pl. kicsit másképp értelmezem az extrovertált-introvertált elméletet. Egyszerűen vannak gyáva nyuszik és bátor nagy szájúak. De ha egy nyuszival elhiteti egy társaság (iskolai osztály), hogy nincs mitől félnie, szeretve van, kinyílik a szája és többé nem megy vissza nyusziba. Hallottam ilyen kísérletről. De ez is csak öröklött idegrendszeri vonás.

    És most nézzünk meg kicsit Téged! Szerintem Te sem lógsz ki a sorból, nem tűnsz többnek mint bárki, mert te is csak az örömöt keresed mint bárki. Az értékrended már nem a kamaszé aki kigyúrt fuxos akar lenni és nem az átlag felnőtté aki öltönyös bmw-s manager akar lenni, ezeken már biztos túl vagy mert már ráuntál ezekre, már nem okoz örömöt, hozzászoktál az ezekből fakadó örömökhöz és már nem érik el az ingerküszöböt. Sikerült elérned ezeket az ideálokat és most muszáj volt új ideált, új értékrendet találni, feljebb (vagy csak máshová) tenni a mércét. Ez persze nem baj, nem azért mondom, hanem hogy lásd, nekem Te sem tűnsz fehér foltnak.

    Más téma:az állatok agyában sikerült lokalizálni többek között az öröm központot. Egy patkány agyának örömközpontjába elektródát vezettek, amit gyenge árammal így aktiválni tudtak és az állat ilyenkor azonnal az öröm jeleit mutatta. Az áram kapcsolóját a dobozába tették és előbb utóbb a véletlen rálépések után rájött (kondicionálódott) hogyan tud így magának örömöt okozni. Innentől kezdve le se szállt a kapcsolóról, amíg szomjan nem halt.

    Szerintem egy ember ugyanezt tette volna.

  7. Avatar Hermess
    Hermess says:

    Ez bátor kijelentés volt…:D

    Javaslom, hogy csak az egyik blogban reagálj mindkét bejegyzésemre, mert egyrészt összefüggenek, másrészt meg annyit nem bírok írni…:), harmadrészt könnyebb másoknak követni.

    A kollektív tudattalan bizony valós dolog.. Éppen azok a hatások bizonyítják, amelyekről írsz – pl. megfelelési kényszer. Szívcsakrás szinten van a legnagyobb hatással. A működéséről lesznek majd írások baloldalon feltéve.

    Amikor valaki csak ül, nem csinál semmit és üres fejjel néz maga elé – ez lehet a legmélyebb szellemi elborulás jele, de meditációnak is nevezhetjük. Próbáltál már meditálni, vagy relaxálni?

    A fel nem ébredett tudatosságú, kondicionált ember kizárólag külső ingerekkel képes lenyugtatni a tudatát, ezért bolondul meg az ingermegvonástól. Számára a tudati energia az érzékszervi ingerekből származik. Egy bizonyos tudatszint fölött azonban képessé válik felkapcsolódni a magasabb Énjéhez, és onnan veszi az energiát. Ezt a kísérletet nem hiszem, hogy jógikkal, vagy buddhista szerzetesekkel csinálták volna…:)

    Egyébként abban igazad van, hogy az agyat dolgoztatni szükséges, mert különben elsorvad, de éppúgy meg kell tanulni kikapcsolni a magasabb tudatoddal.

    Akkortól számít valaki felébredettnek, amikor ezt képes megtenni, és rájön, hogy ő sokkal több, mint az azonosulásainak összessége, amit az elméje (az agyműködése) elképzel magáról.

  8. Avatar alfa omega
    alfa omega says:

    megfelelni mert különben őrültnek néznének,vagy hogy be vagy tépve.

    “Kollektív tudattalan”: szerintem egy kicsit elavult, félreértett, túlmisztifikált fogalom. De jól hangzik.
    A wikipédiában olvasva nem tűnik valami hitelesnek (egy pap vallásos gyereke találta ki, nekem ez már pont elég) mindegy.

    Az utolsó ember szituáció rengeteg filozófiai kérdést vet fel, de ezeket már az elején megemlítettem: erkölcs, bűn, értékrend (jó vagy rossz fogalma) stb. Ebből csak az látszik, hogy ezek mennyire társaságfüggő dolgok.

    Egyébként az én materialista racionális világképemben nincsenek fehér foltok. Persze mindenki racionálisan próbál gondolkodni csak legfeljebb nem jön össze, irreális lesz az egész.

    Megnéztem mi az integrál pszichológia: nagyjából a világ összes fajta lelki, emberről való tudását összepasszintani. Ez már másoknak is sikerült, legalábbis nekem ez nem újdonság. De had mutassam meg, hogy mire gondolok: Akár hiszed akár nem, van még egy ELV.

    Ez egy kísérletből fakad melynek neve: szenzoros depriváció vagy perceptuális izoláció. Az embert befektetik egy sötét szobába, szem letakarva, fülhallgatóból monoton sistergés, vastag kesztyű stb. csak evés meg wc idejére lehet könnyíteni. Láthatod, hogy a lényeg a totális inger megvonás. kb 3 napig bírja az ember. Először unalmas, majd lassan összeomlik a tudata, személyisége, hallucinál, irreális víziói lesznek, irreális test érzetei lesznek és persze rohadtúl vágyik az ingerekre. Tehát az agynak szüksége van megfelelő szintű ingerlésre, mert különben unatkozunk aztán meg zakk.

    El is jutottunk az utolsó és legérdekesebb motivációig: explorációs motiváció (unalom űzés, inger keresés. (állatoknál is van).

    Ez a motiváció az alapja MINDENNEK: unatkozni rossz, ezért kerüljük!!! Muszáj valamivel elfoglalni magunkat, valami kellemessel érdekessel izgalmassal élménydússal. PL.: séta, kirándulás, beszélgetés, sport, játék, olvasás, szex, netezés, blogolás, elmélkedés, meditáció stb. Szinte végtelen számú dolog van amivel az ember szeret foglalkozni szabadidejében.

    De mindnek a lényege, hogy az agyunk késztet minket arra, hogy dolgoztassuk mert különben leépül, elsorvad (mint az izom) és ez ugye nem előnyös az egyed túlélése szempontjából. Ilyenné fejlődtünk mert ez életképesebbé tett minket a vadonban. Gondold csak el az ellenkezőjét amikor senki nem csinál semmit a szabadidejében, hanem csak ül és néz maga elé üres fejjel. Az ilyen egyed és az ilyenekből álló faj nem fejlődik, és a környezetéhez nemigen tud alkalmazkodni, ezért kiszelektálódik. Ez a motiváció az alapvető biológiai szükségletek felett áll de ez is csak biológiai. Persze ha vallásos vagy, soha nem fogod elfogadni.

    /az alvás megvonás hatásait most nem írom le, de az is azt sugallja, hogy a világ materiális/

  9. Avatar Hermess
    Hermess says:

    Igen, a megfelelni vágyás a kollektív tudat hatásából következik. Ha eltűnnének az emberek, ez az energoinformációs mező egy ideig még fennmaradna, aztán szépen eloszlana. Vegytiszta lelki reakciókat lehetne mérni! :)

    No, de csak az emberi tudattartalmak tűnnének el, az érzelmi-gondolati síkon azonban sok minden más is van… más tudattal rendelkező entitásokhoz is lehet kapcsolódni. Ez viszont annál könnyebb, minél inkább egyedül van az ember. Ádámnak is addig ment könnyen a kapcsolattartás a Főnökével, amíg egyedül volt…:)

    Alfa omega, azt próbáld meg elképzelni, hogy van olyan állapot, amikor a felsoroltak már nem uralják a tudatod. Amikor még ember vagy, sokan vesznek körül mások, mégsem akarsz megfelelni senkinek.

  10. Avatar alfa omega
    alfa omega says:

    Pedig én csak társas pszichológiai segédletnek szántam. Ugye megszűnik a szégyen, de a megfelelni akarás is, a szégyentől való félelem is.
    Tetszeni, elismerést kivívni jó, öröm, ezért akarjuk. Felsülni, beégni kínos ezért kerüljük.
    Az utolsó ember már nem tud se megfelelni se beégni (kivéve ha az a rögeszméje, hogy isten szeme mindent lát)
    Példa:áll valaki a megállóban,várva a buszt.
    Passzívnak tűnik de mégsem az: ápolt, jól öltözött, nem csinál semmi feltűnőt, megbotránkoztatót. De az utolsó embernek ezekre már semmi szüksége. Kevesebbet figyel az ápoltságára, öltözködése inkább funkcionalista és azt csinál amit akar, elengedheti magát bárhol, bármikor (mint egy csöves). Az emberek folyamatosan közönség előtt szerepelnek. A megfelelni akarásnak és a szégyen kerülésnek végtelen számú megnyilvánulása van, mert folyamatosan ezek uralnak minket. Ha valakit vagy egy szitut elemezni akarok, akkor sokat segít ez az “utolsó ember” elv.

    Persze filózni is lehet rajta eleget.

  11. Avatar Hermess
    Hermess says:

    Te ott a növények számára Isten helytartója lennél. Mint tudjuk, a tudat a kristályokban, majd a növényekben, aztán az állatokban fejlődik, és a legmagasabb rendű formája az ember. Alfa omega túl kemény feltételt szabott azzal, hogy az állatokat sem hagyta meg társaknak. Mert úgy lehetne a feladat a tudatosság emelése állattársainknál. Richard Bach valamelyik könyvében (azt hiszem, Búcsú a biztonságtól) van egy ilyen szituáció, egy felemelkedett, magányos nőhöz járulnak az állatok gyógyulni. De a növényekkel túl nagy a tudatszint különbség. Hiszen a mi szemléletünk szerint egy ilyen szituáció csak kozmikus akaratból következhetne be. Ha én maradok ott egyedül, annak valami célja kell legyen.

  12. Avatar kavics22
    kavics22 says:

    Érdekes szituáció. Sajnos csak akkor lehetne megtalálni a helyes választ, ha meg is történne velem, akkor meg már minek, hiszen nincs kinek elmondani.

    Értelmét veszítené a beszéd, vajon elfelejtenénk kommunikálni ? Milyen régen tanult, de a tudat alatt meglévő segítő, vagy gátló dolgokat hozna elő a kényszer az életben maradás érdekében ? Egyáltalán akarnánk tovább élni ? Erősebb lenne-e az életösztön, mint a halálé ?

    Mindenesetre, ha rágondolok, akkor is kiráz a hideg. Egyből beugrott a Számkivetett c. film.

    Azt hiszem, ha én lennék az egyedüli ember a világon, nem lenne miért és kiért tovább élnem, küzdenem. Mi lenne a cél ? A napi életben maradás ? És miért ?

  13. Avatar Hermess
    Hermess says:

    Köszönöm a gondolatkísérlet felvetését, Alfa omega! Ez az első blogjavaslat, agyaljunk rajta kicsit, elő a fantáziát, sőt humor is jöhet!
    Döbbenet, kétségbeesés, tagadás lenne valszeg az első reakció. Rossz érzés lenne, de nem azonnal, mert egy ideig elreménykednék rajta, hogy lehetnek még mások is, amíg meg nem győződnék róla, hogy mégsem. Fizikailag erre a maradék élet is kevés lenne, ezért lehet, hogy sokan semmi mást nem csinálnának a rögeszmés keresésen kívül. Mert az ember társas lény.
    A dolog onnan kezdve válhatna érdekessé, ha valami módon kétséget kizárólag tudomásomra jutna az egyedüllétem. Az embernél ciklusonként változik az önérvényesítés és a kapcsolatkeresés fontossága – itt csak az első maradna, mint lehetőség. Így abszolút teremtő üzemmódba kellene átmenni a rám maradt világban. Kapcsolatok és viszonyítások, összehasonlítások nélkül valóban sok minden értelmét vesztené – a szégyen és az erkölcs bizonnyal, és a bűn is, de mihez képest? A jó és a rossz fogalma akkor is megmaradna – jó az, ami segíti az életet és a fejlődést, rossz, ami meggátolja azt. A növényi élet ellen nem sok rosszat követhetnék el, de önmagam ellen igen.
    Hogy kibírnám-e megzakkanás nélkül – az elért tudatossági szinttől függ. Társat csak felsőbb dimenziókban, a felsőbb tudatomba húzódva találhatnék, hoszen a növények még érzelemtesttel sem rendelkeznek. Valaki megbolondul egy magánzárkában információ nélkül, valaki pedig megvilágosodik. Az biztos, hogy közelebb kerülnék ebben a helyzetben önmagamhoz, és önmagamban Istenhez. Ez a belső élmény tudatszintenként változó, és nem más, mint a spiritualitás fejlődési vonala az emberi tudatban. Erről lesznek majd fent írások baloldalt.
    Addig is, gondoljuk tovább. Fizikai szinten azért lenne kreatív tennivaló…:D Milyen eszközeim lennének?
    Ti hogyan vélekedtek erről?