IntegGral Önismeret - B Kovács Zoltán

Expandmenu Shrunk


Ezo-dzsungel útmutató

Tájékozott spiri-ember legyen a talpán, aki a meghirdetett ezoterikus programok dzsungelében eligazodik! Ha visszagondolok, akár csak az öt évvel ezelőtti ezoterikus kínálatra, ma minden bizonnyal a bőség jótékony hatását és útveszejtő zavarát éljük egyszerre. Ébredezünk vagy ámítjuk magunkat?

Bizonyára örvendetes, hogy ilyen sokszínű a kínálat, ezotériahogy ennyi mindenhez ért mindenki, és főleg hogy minden bajra jó „megváltásként” kínálja azt. Itt van hozzá a Facebook hírmegosztó felülete és az internet összes marketing technológiája… Hirdetéseik összefonódnak az MLM-ben használt túlragozó szuperlatívuszokkal, úgy mint fantasztikus, megdöbbentő, felülmúlhatatlan, tartós eredményt hozó, 100 %-os garanciát adó, szuperhatékony… A mindent meggyógyító, testi-lelki-szellemi kioldódást biztosító és azonnali instant megvilágosodást adó asztrális-angyalos-atlantiszi-táltos és kvantum-théta-mátrix-morfogenetikus irányzatok hasonló jelzőkkel ellátott hirdetései láttán csak tanácstalanul kapaszkodik az ember… Újabbnál újabb köntösbe bújtatott örök módszerek sokasága kelleti magát – egyedüli és azonnali megváltásként az életével elégedetlen, tanácstalan Útkereső számára. 

Mit és hogyan válasszon valaki, ha tényleg krízisbe került az élete? Hol kezdje el rendbe tenni? A másik oldalról pedig, ha tényleg jó megoldást kínálhat neki egy képzett és valóban hiteles szakember, vajon milyen jelzőket használjon, hogy a figyelmet egyáltalán fel tudja hívni arra, amivel segíthet a sok csodatevő és tutimegmondó szolgáltatás közepette?

valaszutNos, a jelzőkkel kapcsolatban magam is tanácstalan vagyok. Viszont a választás szempontjait illetően hasznos meglátásokat ajánlok a figyelmedbe. A legnagyobb megtévesztés minden újkeletű módszerben és tanításban, de sokszor a régiek újracsomagolásában is annak a figyelmen kívül hagyásában van, hogy az elégedett belső tudatállapot és harmonikus életvitel elérése nem csak egy elhatározás következménye, hanem egy hosszú fejlődési folyamat végeredménye. Sajnos, a marketingelés kényszerítő nyomására közzétett hirdetésekből úgy tűnik, mintha csak egy döntés lenne a vágyott tudatállapot – a boldogság elérése.

Úgy kínálják a változást ígérő, lehet hogy valóban hatásos technikát, vagy tanfolyamot, mintha mindenki képes lenne az elsajátítására, és csak el kellene döntenie, hogy kipróbálja-e, rászánja-e a pénzét és idejét… Holott lehet, hogy koránt sem érett még rá, nem tart az alkalmasság megfelelő fokán az adott módszerhez, tréninghez.

Persze, kettőn áll a vásár – a másik oldalról kell hozzá egy tájékozatlan, a szenvedésétől szabadulni vágyó, bajaira megoldást kereső „vevő”. A dzsungel hasonlatnál maradva az a kép jut eszembe, hogy az útkeresők többsége talál magának egy kedvenc fát az ezo-erdőben (lehetőleg egy olyan divatos, mindent ígérő technikát, amivel nincs sok munka), sokáig ölelgeti, és megpróbál felmászni a tetejére… Talán megoldódik általa életének egy kis problémája (legtöbbször ideiglenesen), talán megtanul valamit magáról (amivel a kudarcait magyarázni kezdi), de még egy magas fa tetejéről sem lehet kilátni az erdőből. Az elégedetlenség marad, így csalódottan keres egy másik fát… ölelgeti egy ideig, arra is megpróbál felmászni, aztán félmagasságban elakad, mert túl nagynak, túl „vastagnak” bizonyul. És így tovább, egyik fáról a másikra… De hogyan jut így ki a saját belső erdejéből az átláthatatlan külső dzsungelben bolyongva?BZs43

Így is lehet haladni. Előbb-utóbb talán elfogynak a fák és tisztásra talál az Útkereső, ha csak bele nem unja magát, és le nem mond a kijutásról. Vagy le nem pottyan valamelyik túl magas fáról, ami egyenlő lehet egy pszichózissal. Hogyan láthatná mégis meg saját kanyargó ösvényét, amelyen „árnyakkal” teli belső erdejéből és a szirénekkel teli külső dzsungelből kiérhet a fényre?

Adódik a válasz – a dzsungel-erdő fölé lenne jó valahogy emelkedni és meglátni benne az ösvényt. Az iskolában, egyetemen mindent megtanítottak, de erről senki nem beszélt… és a gólya sem hozott velünk használati, rendeltetési utasítást! Milyen jó lenne egy térkép és valami tájoló eszköz hozzá, hogy megláthassuk, hová vezet az Utunk és mi a feladatunk… Mondjuk egy ezo-GPS, ha már a XXI.-ben járunk éppen!

Jó hír, hogy van ilyen – Integrálszemléletnek, és azon belül Integrálpszichológiának hívják, ami a hagyományos személyiségfejlődés (önismeret + önmegvalósítás) szintézise a spiritualitással (önmeghaladás). Ken Wilber nevéhez fűződik, és jelenleg az emberi tudatosság fejlődéséről szóló legteljesebb térkép. Keleti és nyugati vallási tanítások, tudományos elméletek integrált összessége, ezért inkább olyan modellnek nevezhető, amelyben hitelesen lekövethetők és kikövetkeztethetők a személyes és társadalmi tudatfejlődés jellemzői, értékrendjei és törvényszerűségei. Nem fognak még átfogóbbat kitalálni, legfeljebb tovább finomítható az Integrál modell a perszonális-transzperszonális fejlődési fordulópont tömegesen megélt tapasztalatival, ami jelenleg történik velünk a nyugati féltekén. 

Az Integrálszemlélet jegyében ajánlok figyelmedbe alább néhány fontos választási szempontot, hogyan tájékozódhatsz az ezo-dzsungel kínálatában.

interal_pszichologia_5ag_jpgAhány ember – annyi jellem. Annyi ösvény, annyi feladat, annyi csodálatos érték és sokszínűség, ami a Teremtő ajándékaként kibontásra vár. Segíthetnek kicsomagolni, de csak Te döntheted el, hogy megmutatod-e magadat, hogy felvállalod-e a Te megismételhetetlen Egyediségedet, amit a világnak ajándékozhatsz. Ezt a döntést valóban meg kell hoznod, hogy tudatosan felvállald a fejlődés, a kibontakozás iránti elkötelezettségedet. Ezen túl azonban óvatosan – ésszel és önámítás nélkül – előbb tájékozódj alaposan!

Mindenkinek más az útja, de vannak törvényszerűségek, általánosítható fejlődési jellemzők, minták és tudattípusok, amelyek függvényében más-más technika, gyakorlat, tanítás lehet a megfelelőbb számodra. Sajnos nem jószándékkal, hanem tudatlansággal van a pokolba vezető út kikövezve! Lássuk a szempontokat:

 

1. Szerencsés a megoldandó feladathoz (személyes életviteli vagy párkapcsolati problémához, és a fejlődésünkhöz általában) valamilyen átfogóbb tanítás rendszeréből közelíteni – a részletek fölötti felülnézetből értékelni az egész addigi történetet, melynek gyökere egészen a születésünkig nyúlhat vissza, sőt…

2. Vegyük figyelembe, hogy a keleti tanításokból az önmegvalósítás feladata történelmileg hiányzik, ezért egy az egyben követni azokat a mi nyugati kultúránkban nem szerencsés. Az Integrálpszichológiánál teljesebb és aktuálisabb fejlődési modellt, mint említettem, jelenleg nem fogsz találni, ezért azt jó szívvel tudom ajánlani.

3. Alapvető követelmény, hogy a fejlődési szintek, személyiségtípusok és tudatállapotok fogalmait megkülönböztessük egymástól. Ne keverjük össze a tudatossági szintet a tudatállapottal. Legyünk tudatosak rá, hogy miben lenne jó fejlődni, amikor előadást, tréninget, meditációs technikát, jógastílust, stb. választunk. Például az, hogy valakinek már volt spirituális élménye (spontán módosult tudatállapota) – nem jelenti azt, hogy az elért tudatossági szintje (értékrendje és ennek megfelelő hiteles életvitele) is a fejlődés transzperszonális szakaszában tart. Különböző dolgokról van szó, lásd alább.

4. Az első két pontból következően, ahhoz hogy valódi fejlődést adó programot választhassunk, létfontosságú tisztában lenni azzal, hogy:

–  mely tudatossági szinten tartunk mi magunk nagyjából, mert ebből adódik számunkra, hogy merre van az előre / fölfelé lépés (ugyanis a különböző technikák maguk is különböző tudatossági szinteket képviselnek), vagy a dagonyázás, toporgás egy válságban, avagy rossz esetben a regresszió, a visszafelé út. Úgy is mondhatnánk, hogy felismerni és megkülönböztetni, merre van az „erdőből kifelé vezető” és a “még mélyebbre” irány.

–  hozzánk képest hol tart és mennyire hiteles a tanító, akire rábízzuk magunkat, mert csak az képes „fölfelé húzni” és vezetni, aki magasabb tudatszinten tart mint mi magunk, és csakis azt képes megtanítani, amit saját maga már átélt és megtapasztalt. Legyen szemünk rá, hogy meglássuk a hitelességét!

–  ebből az következik, hogy tudatfejlődési szintek jellemzőit nagyon fontos előbb megismerni, mert csak azután lehetünk tisztában azzal, hogy mire van szükségünk, és csak így tudunk jól dönteni. Logikus, nem? A jobb agyféltekés intuíció túlmisztifikálása a bal agyféltekés ráció és megismerés kifejlesztése nélkül soha nem vezet bölcsességhez. Alapvető tévedés tehát, hogy senki nem tartja ezt lényegesnek az ezo-piacon, holott életünk minden további pozitív döntésének, lépésének és fejleményének legfontosabb záloga az, hogy tudjuk hol tartunk, mit hagytunk ki, mit kell bepótolni és mi a következő lépés – de főleg merre!

5. Ha a tudatfejlődés törvényszerűségeit és sorrendiségét elméletben már ismered és átlátod – a térkép a kezedben van és olvasni tudsz belőle. Amikor nagyjából ráéreztél, hogy Te magad hol tartasz, hol vannak leginkább elakadások benned, azt is láthatod már, hogy a másik ember (a társad, a főnököd, a szomszédod) hol tarthat, így reagálni és választani is megfontoltabban tudsz a kapcsolataidban. Sőt azt is világosan átlátod már, hogy a „mester”, akit éppen választani készülsz – hol tart és mennyire hiteles, s hogy éppen arra van-e szükséged, amit adni képes.

(Az előbbi példánál maradva – egy spontán előállt magas szintű spirituális élményt bárki az elért tudatossági szintjének megfelelő világnézetből fog magyarázni. Tehát nem a pillanatnyi spirituális élmény a mérvadó, hanem a hitelesen követett értékrend és világnézet mutatja meg, ki hol tart – a “mester”-t is beleértve. Nem érdemes a spiri-élményeket hajszolni, vagy beléjük menekülni a fejlesztendő feladataink elől.)

6. A felismert tudatossági szintünktől függetlenül valamilyen személyiségtípushoz tartozunk a 4-es jungi, 7-es védikus, 9-es enneagram, 12-es asztrológiai, és a többi még szofisztikáltabb felosztásban, számmisztikában. (Ezek iránt kezdünk talán leghamarabb érdeklődni az önismeret kezdeti, elméleti szintjein – pálmalevelet rendelünk, látóhoz megyünk, stb.) Ami dekódolva azt jelenti, hogy egyes dolgok könnyebben mennek, mások nehezebben adódnak számunkra az életben – legyünk ezzel tisztában mielőbb!

A legalapvetőbb különbség az extrovertált – introvertált tudattípusok között van. Ennél kicsit pontosabb, de még mindig a legegyszerűbb különbségtétel a személyes tudati működés három fő összetevőjének megfelelő 3-as felosztás, mely szerint az akarati, érzelmi vagy gondolati működés valamelyike lehet az erősségünk, illetve valamely másik összetevő a gyengeségünk, amit fejleszteni szükséges.

Célszerű a személyiségtípusunknak tudatában lenni, mert teljesen más technikák, tréningek és gyakorlatok vihetik előre egyik, vagy a másik típust. Ugyanazon gyakorlatból is teljesen mást lehet kihozni, jó tehát, ha te magad és a tanító is tisztában van vele, hogy milyen tudattípushoz tartozol, még mielőtt bármibe belekezdesz. (Másképpen kell pl. a hatha jógához viszonyulni egy extrovertált cselekvésorientált embernek – neki az ászanák stresszoldó, lenyugtató hatása a kedvezőbb, míg egy introvertált, elmélkedésben erős típusnak az ászanák energetizáló, feltöltő hatására jó figyelni.)

7. Ha már a tudattípusoknál tartunk, vegyük figyelembe azt is, hogy ha pl. egy extrovertált és domináns coach tart “sikertréninget” és ha Te egy befelé forduló, tépelődő típus vagy – soha az életben nem fogod tudni őt leutánozni. Keress egy olyan trénert, aki érzékeny és introvertált létére ért el sikert a közéletben, és azt tanítja meg, hogyan tudott az ellenkező minőségből felfejlődni aktív, kezdeményező típussá – vagyis a cél szempontjából “hátrányos” jellemvonását hogyan volt képes előnybe fordítani!

A saját erősségeink területén nem nehéz eredményesnek lenni. Nyilván nem akarsz elmenni egy belső elemzést, érzéseket tanító tréningre, amikor úgy is ász vagy a tépelődésben, mint ahogyan egy extrovertáltnak sem éppen Arnold Schwarzenegger sikertréningjén kellene csillogó szemmel ámulnia… Még pontosabban – a befelé figyelést és hangulat-irányítást mindenkinek meg kell tanulnia, hogy érett, autonóm személyiséggé váljon, de akkor haladhatunk a legbiztosabban, akkor válik mielőbb harmonikussá az életünk, ha felismerjük a gyengébben fejlett vonásainkat és azok “edzésével” kezdünk. 

Az extrovertált, domináns személyiséggel rendelkezőknek tehát nem szükséges még sikeresebbé válniuk – “Ne vigy’ Uram kísértésbe, mert magam is odatalálok!”, hanem inkább a befelé figyelést, lenyugvást, belazulást lenne jó gyakorolniuk. Náluk ezt a welness pótolja, amíg egy életesemény “tudatosítóbb” pihenőre nem kényszeríti őket.  Az introvertált, amúgy is érzékeny, szeretetfüggő személyiségeknek pedig pontosan a saját erejük és magabiztosságuk megtalálása lenne a feladat, az impulzivitást és megvalósítást kellene gyakorolniuk a testi energiák dinamikus fejlesztésével. Ehelyett sajnos ők mennek el elsősorban “energiázni” – reikizni, deeksházni, prána nadizni, holott ez a dominánsoknak adhatná a legnagyobb fejlődési lehetőséget.

8. Nagyjából eddig tart az elméleti önismeret, ami a megértés kiteljesedését segíti. De a személyiség integrációjában az érzések átélése, saját élményű, szituációs megtapasztalása a fordulópont, ami csak az egyéni és csoportos gyakorlás által lehetséges. Innen kezdve tehát nem elég előadásokra járni, hanem gyakorolni kell – otthon egyedül, és a helyesen kiválasztott tréningeken – csoportosan!

Sokan nem mernek ezen a ponton továbblépni, és halálukig így is maradnak. Az átlagemberek többsége sajnos az elméletnél nem jut tovább, és a hozott viselkedési mintáit tudatosítás nélkül továbbörökíti, maga pedig élete végéig a “Való Világ” játszmái között él. Ha nem kezdünk el az érzéseinkre figyelni, azokat kimondani, tudatosan megjeleníteni és uralni – semmi nem fog jobbra fordulni. A lényeg az, hogy önálló belső munkát végezzünk, és ne kívül keressünk megoldást, hogy csináljon már velünk valami megváltó varázslatot valaki, vagy ne csak az Égiektől várjuk a megváltást! Ha ennek belátásánál tartasz – eljött az ideje, hogy felvállald a felelősséget a saját belső tudatállapotaid minőségéért is, nem csak cselekedeteidért.

9. Szerencsés ekkor a személyiségtípusunk és minden előbbi ismeret figyelembevételével valami olyan jóga-, harcművészeti irányzatot, vagy más tanfolyamot találni, amely képes megtanítani a belső energiák figyelését, érzékelését és mozgatását. Kezdődhet a komoly, célirányos meditáció gyakorlása is, mert a továbbiakban már a tudatállapotokkal kapcsolatos belső munka az elsőrendű. Meg kell tanulnunk szándékosan relaxálni, alfa-közeli állapotba jutni és megfigyelni, majd tudatosan irányítani a belső hangulatváltozásainkat.

10. Ebből természetes módon következik a tudatalatti „árnyainkkal” való szembesülés, és a velük való munka szükségessége, mert az eddig elfojtott tartalmak elodázhatatlanul a felszínre törnek. Ez sokkal fontosabb, mint a spirituális élmények idő előtti hajszolása, és az e célból való kiérzékenyülés mielőbbi elérése.

Ugyanis ami eddig még nem tisztult fel benned, a kiérzékenyüléssel csak még jobban érezhetővé válik és fájni, zavarni fog! Sőt, komoly válságot, tudati szétesést is okozhat. Ezek kioldásához nem jó spirituális módszereket alkalmazni, hanem a nyugati pszichológia adott problémára kidolgozott pszichoterápiás technikái a leghatékonyabbak. A pszichoterápia a normálisan neurotikus emberek életének harmonikusabbá tételére való, semmi szégyellnivaló nincs tehát egy ilyen terápia bevállalásában. Szerencsésebb lenne lelki-terápiának nevezni, így nem lenne összekeverhető a pszichiátriával, amely a mentális betegségek kategorizálásával és gyógyszerezésével foglalkozik. (Bár ez is félrevezető, hiszen a Lelkünknek semmi baja, csak a személyiségbe letükröződve keresi az egyensúlyát). 

11. Amikor a tudatalatti tartalmak kitisztulnak és helyükre kerülnek bennünk, párhuzamosan megtörténik az érzelmek és a ráció, a jobb és bal agyfélteke, a női és férfi energiák, az elfogadás/kapcsolódás/empátia és az akarat/önérvényesítés/teremtőképesség integrációja. A személyiség ezzel válik éretté, lelkileg is felnőtté. Az önmegvalósítás kiteljesedik, a kapcsolatok rendeződnek és minden életterületen megtaláljuk helyünket a világban.

12. Ha eddig mindent szépen sorjában és tudatosan tettünk – csak ekkor kezdődne el a transzperszonális/spirituális fejlődés szakasza, az egó természetes önmeghaladása és feloldódása. Nem is vezethet máshová a további fejlődés útja, mint a finomabb lelki folyamatok megtapasztalása felé. Ekkor lesznek kívánatosak és jöhetnek, de jönnek is a várva várt spirituális élmények, eksztatikus módosult tudatállapotok – a Hála, Öröm és Szeretet állapotának áradó megtapasztalása.

Sajnos, ez a legritkábban esetben történik ilyen szabályosan – óriási a félretájékozottság, a külső és belső káosz. Lazulást, feszültséget és önkontrollt enyhítő örömöket keres az ember extrém élményekben, narkotikumokban és a spirituális élmények kóstolgatásában is. Minden igyekezet ezek időnek előtti elérésére csak örömpótlás, önámítás és menekülés valami hiány elől, akárcsak az alkohol, vagy kábítószer fogyasztása. Végső soron több kárt okozhat, hosszabbá és kanyargósabbá teheti utunkat külső-belső “dzsungelünkben”, mint ha a felvázolt törvényszerűségeket betartva haladnánk. 

13. Végül egy általános jótanács – ne feledjük el, hogy minden változás, így egy tudatszint ugrás is csak akkor válik tartóssá és véglegessé, ha testi-lelki-szellemi szinten egyaránt végbemegy. A változtatás/változás indulhat bármelyik szintről, de csak ha mindhárom testben – a fizikai, energia-érzelmi és mentális testben is kiteljesedik – akkor lesz maradandó.


Ne ámítsuk tehát magunkat azzal, hogy csak az egészséges életmód, vagy csak egy családállítás, csak egy belső oldás egymagában (amikor “csináltatsz” magadon valami “javítást”), esetleg a bajok gyökerének elméleti megértése, vagy programozós gondolati átkeretezése, vagy az érzelmi oldás nélkül erőltetett pozitív gondolkodás – vagyis bármilyen technika a többi szinten el nem végzett munka nélkül eljuttathat a tartós kívánt állapotig. 

13+1. Jah, és még egy tréfás intelem! Menekülj az olyan tanácsadóktól, akik kijelentő módban fogalmazzák meg, hogy mi bajod van, mert ha elhiszed – úgy is maradsz! :) 

Ésszel tájékozódva, megfontoltan és kitartó fejlődési szándékkal lássuk meg tehát, hogy honnan hová szeretnénk eljutni. Döntsünk bölcsen és bátran lássunk hozzá – úgy sincs más választásunk. Ha magunk nem lépünk, az élet kényszerít szembesülni a feladattal. Gyakoroljunk!

Mindazt, amiről írtam, megtalálod és megtapasztalhatod az InteGral Klub rendszeres csoportfoglalkozásain, és megbeszélhetjük Személyes tanácsadáson is.


Örömmel látlak, ha rászánod magadat! 

B Kovács Zoltán    Akivagy – önismeret, integrálpszichológia




%d blogger ezt szereti: