IntegGral Önismeret - B Kovács Zoltán

Expandmenu Shrunk


Karácsonyi lelkizés a kommunikációról

Akinek a megnyílás és érzéseinek szavakba öntése nem megy túl könnyen – a Karácsony és Szilveszter közötti időszak talán a legnagyobb megpróbáltatás, de egyben a legjobb alkalom is rá, hogy kiléphessen megszokott kommunikációs mintáiból és játszmáiból, s hogy emberi kapcsolatait elmélyítse és szebbé tegye… Erről szól az én karácsonyi írásom, egy filmajánlattal a végén!

PárkapcsolatokA szavak összekötnek és szétválasztanak, közelítenek, de falakat is emelhetnek közénk… Oly jó lenne tudatosan odafigyelni erre! 

A Szeretet Ünnepének közeledtével írtam ezeket a gondolatokat valamelyik évben, aztán fent hagytam az ünnep elmúltával is a honlapon, mert nem csak ezen különösen szép alkalomból érvényesek. Abban a reményben írtam, hogy a pénztárcák ellaposodásával, az “ajándékok” felnyitásával  immár megbékélve, a bevásárlások stresszének elmúltával végre őszintén önmagunkba nézhetünk és egymás felé fordulhatunk kis időre… Tulajdonképpen mindegy, hogy mikor és milyen sorrendben, de valószínűleg sehogyan sem kerülhető el, hogy az év elmúltával magunkba nézzünk – értékeljünk és felelős döntéseket hozzunk, hogy mit engedünk el, mit tartunk meg és mi felé törekszünk az Új Esztendőben.

Minden mindennel összefügg – meglehetősen komplex kulturális és egyben önismereti kérdésekről van szó. De maradjunk most csak a legközelebbi kapcsolataink működésénél és a bennük gyakorolt kommunikációnál. Nem tudom, rájöttél-e már, hogy önmagad belső történéseinek, hangulatváltozásainak ismerete szorosan összefügg azzal, ahogyan és amilyen szavakkal beszélünk a kapcsolatainkban. Ugyanis nem lehet szeretett Társunkra, vagy bárki másra a lelkünkből tudatosan úgy figyelni, hogy közben nem vagyunk képesek önmagunk belső rezdüléseit is érzékelni. Ami enélkül kibukik a szánkon, az vagy vádaskodás, vagy panaszkodás, vagy elfojtott, elégedetlen hallgatás. Minden olyan közlés sajnos őszintétlen, ami a belső történések ismerete, vagyis bizonyos mértékű önismeret nélkül történik.

Nem lehet úgy hitelesnek lenni és játszmáinkkal felhagyni, hogy előbb ne ismerném fel, vajon mitől nő bennem az elégedetlenség, vajon mire volna igazán szükségem egy adott szituációban, és ha nem tudom azt elmondani. Az első lépés észrevenni, de csak utána jön a lényeg – meg is kell tudni fogalmazni, szavakba önteni azt úgy, hogy senkit ne bántson, de tudatosítsa szükségleteket egy adott kapcsolatban… Hogy a szavak ne szétválasszanak, hanem közelítsenek a másikhoz és a megoldáshoz!

Többféle módon szokott történni a közlés, a kinyilvánítás… A legprimitívebb módja, ha nyersen azt mondom, hogy tedd ezt, vagy azt, csináld így, vagy úgy, mert ha nem, akkor következményei lesznek, megvonom a szeretetemet, figyelmemet, együttműködésemet, stb… Ki akarom erőszakolni a változást a másikban, ami aztán valamilyen csereüzletben ér véget, mert hát a másiknak is vannak elvárásai felém, hogy nekem miben kellene megváltoznom, és amennyire én tudok, ő is csak annyiban hajlandó… A kevésbé domináns partner részéről pedig őszintétlen, manipulatív a közlés, ami játszmázásba csúszik. Kölcsönös szankciókkal felügyelve a dolgok menetét – barterezünk csendesen, vagy olykor hangosabban egymással. Ugye ismerős?

Lehetne ezt úgy is tenni, hogy végre egyszer, most Karácsonykor például, kissé nagyobb és őszintébb figyelemmel fordulunk a szeretteink felé, és megpróbáljuk kikérdezni őket arról, hogy az ajándékon felül még mi lenne az igényük a kapcsolatunkban? Mi hiányzik a társam életéből, amitől boldogabbnak érezné magát ha teljesülne, és ha megadhatnám neki… Persze, amennyiben valóban érdekel a lelkiállapota, és nem gondolom úgy, hogy az ajándékkal már  minden le van tudva egy évre előre. Persze, ennek feltétele az, hogy önismeretünkben tartsunk olyan fokon, hogy valóban felismerjük és tudjunk beszélni testi-lelki szükségleteinkről. Amennyiben kevés az önismeret, még titkon arra vágyakozom, hogy engem is megkérdezzenek egyszer, vagy még jobb lenne, ha  kitalálná a párom, hogy nálam mi lenne az a valóban örömet okozó figyelmesség, amit ha ő megtenne… És persze tegye is meg, változzon meg – akkor minden, de minden másképp lenne-menne! Mert egyébként velem minden rendben van.

De miért is kellene ezt bárkinek kitalálnia? Miért várom azt el egyáltalán, hogy a társam, vagy bárki más találja ki ??? Mert csak ez lenne számomra a figyelmesség valódi bizonyítéka? Valljuk be, hogy ez így eléggé gyermeteg elvárásnak tűnik… Addig talán jogos, amíg a karácsonyfát nekünk állítják fel, amely alatt ajándékokat bontogatunk, és az összes többi figyelmet gyermekként joggal várjuk el, és szerencsés esetben meg is kapjuk a szülőktől. De mindenki felnőtté lesz egyszer előbb, vagy utóbb, és felnőttként elvárható lenne tőlünk, hogy fel tudjuk ismerni és meg tudjuk nevezni a valódi szükségleteinket. Ha erre nem vagyunk képesek – annak sajnos boldogtalan játszmázás lesz a következménye. 

Más taktikára biztatnék mindenkit, akinek fontos bármilyen kapcsolatának, de főleg párkapcsolatának megtartása és elmélyítése! Nem lenne-e egyszerűbb egyszerűen megmondani a Társamnak, hogy mi az a valódi szükségletem, amit ha megtenne, vagy nem tenne, vagy hagyna beteljesülni – sokkal, de sokkal jobban érezném magamat? És hogy így nem kellene játszmázással kierőszakolni a figyelmét, vagy a magam számára szükséges időt és teret…  a részéről pedig nem kellene találgatni folyton, hogy vajon miért vagyok durcás, vajon mi a bajom már megint? Ha pedig emiatt a társamnak nem lenne állandó bűntudata, és nem menekülne a beszélgetések elől, és ő is bátrabban mesélne a szükségleteiről? Mennyi lelki energiát takaríthatnánk meg azzal, ha meg tudnánk beszélni az elégedettségünkhöz, létfontosságú szükségleteinkhez vezető megoldásokat?

Hja, ehhez tudatosítani illene a valódi hiányérzeteimet és szükségleteimet, amihez pedig meg kellene tanulni befelé figyelni, hogy azonnal észrevegyem a belső hangulatváltozásokat, és be tudjam azonosítani, hogy miből fakadnak, mihez kötődnek, ismétlődik-e hasonlóképpen többször is egy hozzájuk kapcsolódó szituáció… Ha csak az elégedetlenség tudatosodik, az nem elég, vagy már késő – akkora már rendszerint nyakig benne sodródunk valamilyen panaszkodó vagy kötözködő játszmában, ami olyan apróságból pattan ki, aminek semmi köze nincs az elégedetlenség valódi okához. No, meg ahogyan az elején írtam – észrevenni nem elég a kiváló okot, azt még el is kell tudni mondani!

Ha ezt így tennénk, ebből kialakulhatna egy kölcsönös és folyamatos lelki mélységű párbeszéd, amelyben megtanulunk befelé figyelni – felismerni, megfogalmazni és kimondani az érzéseinket, beszélgetni róluk, ami közelíti és elmélyíti a kapcsolatot. Aminek a befelé figyelésen kívül az egymásra figyelés is természetes következménye és velejárója, ezért nincs szükség a kierőszakolására! El tudod képzelni, hogy így mennyivel elégedettebb, türelmesebb, kedvesebb és boldogabb tudnál lenni a Társaddal, a szeretteiddel együtt, oda-vissza kölcsönösen? És ha ezt mindig így tennénk a családban, akkor a gyermekeink is így tanulnák meg, s az ő gyermekeik is… és ebből idővel egy tudatossági szintváltás alakulna ki! Vajon hogyan tudnánk ezt elkezdeni, eredményeket elérni?

Nem mindegy, hogyan érvényesítjük a szükségleteinket, az sem mindegy, hogyan beszélünk róluk, mert ugyanazok a közeledésre szánt szavak háborúba is vihetnek… Egy alkalmas pillanatban – és Karácsony estén, az ajándékbontás utáni perceknél megfelelőbb időt erre nem találni, – próbáld ki kommunikációs receptet, ami egyszerű, nem is egy új találmány, de csodákra képes!

1. Szelíden vázold a számodra kellemetlenül ismétlődő, kísértő és rossz érzést okozó helyzetet úgy, hogy a „te ilyen, meg olyan vagy” helyett azt mondod, hogy „nézd csak, amikor ezt mondod, vagy azt teszed, én így és így érzem magamat, ilyen, vagy olyan állapotba kerülök… ami nem kellemes számomra, kedvetlen leszek tőle és aztán félresikerül a vacsora… vagy bezárulok feléd a sértődöttségem miatt, és nem tudlak olyan odaadással átölelni…”

2. Továbbá mondd el, hogy e helyett mire volna szükséged ahhoz, hogy felszabadultan, szeretetteljesen érezhesd magadat, és ezt milyen formában szeretnéd megkapni. Nem elég több figyelmet kérni, azt le is kell fordítani konkrét cselekedetekre, viselkedésbeli megnyilvánulásokra!

images (11)Így nem utasítunk, vádaskodunk, hanem elmondjuk, hogy mi történik belül, és ehhez képest mit szeretnénk, mi lehetne… Ezek a szavak közelítenek, és nem választanak szét, nem lesz lövészárok ásás és egymásra lövöldözés a következményük, mert nem a másikra vetítem ki az elégedetlenségemet, hanem magamban keresem az okát és igyekszem megváltoztatni, de kérem a másik segítségét is hozzá… Ezek a mondatok jóindulatot és segítőkészséget varázsolnak elő a másikból, nem pedig védekezést – elhangzásuk után kinyílik a szeretet és elmélyülnek a kapcsolatok. Megesik persze, ha van bennem egy komolyabb lelki törés, amit a másik akaratlanul tükröz felém, és ettől vagyok ismétlődően magam alatt, hogy ezzel a beszélgetéseken kívül is foglalkozni kell – terápiás technikákkal szükséges kioldani magunkból.

A mai napon felhívott egy régi hölgyismerősöm, akinek párkapcsolata válás felé tartott, és már több, mint egy éve nem hallottam róluk… Akkor úgy tűnt, hogy a hasonló jótanácsaimat nem sikerül működőképessé tenniük, párja – gondolatorientált férfitársam – nehezen tud érzelmileg megnyílni és mesélni magáról. Nos, számomra a legszebb karácsonyi ajándék volt az a jó hír, hogy mégis sikerült nekik, máig együtt vannak, újra melegség, gyöngédség és szeretet, kölcsönös megbecsülés és egymásra figyelés járja át a kapcsolatukat… Bizony, ilyen a szavak és az őszinte beszélgetés mágikus hatalma! Merjünk hát beszélni egymásnak arról, aminek örülünk és ami fáj belül – ettől senki nem lesz gyengébb, csak még gazdagabb a másik által!

A Szeretet Ünnepén kívánom Neked, hogy sikerüljön ilyen beszélgetést “varázsolnod” Szeretteiddel a karácsonyfa alatt! Hozzá ajándékot is teszek ide a végére, egy filmet, amelynek a címe – Angyali üzlet  Lehet, hogy láttad már, de érdemes a „tárgyalás” után együtt újra megnézni, mert jó hatással lehet az új megállapodásotokra!
A biztonság kedvéért itt van a YouTube linkje is:  
Angyali üzlet – http://www.youtube.com/watch?v=XifQEV2i_4E

ANGYALI ÜZLET




%d blogger ezt szereti: