IntegGral Önismeret - B Kovács Zoltán

Expandmenu Shrunk


  • Önmagad felfedezése

    HOGYAN TANULJUNK MEG BEFELÉ FIGYELNI


    Kinek érzi magát az ember, ha még csak elméleti szinten gyakorolja a1525189_453179408138423_1536175312_nz önismeretet?

    Nézzük csak… ha valamit már megtudtam magamról, derengeni kezd, hogy milyen karakter lehetek, ismerem a csillagjegyemet, tán még az aszcendensemet is, számmisztikával magyarázom a sorsomat, elküldettem a pálmalevelemet Indiából, amiből már a karmámat is tudom! Vannak bizonyos adottságaim, érdeklődéseim, néha örömöt találok bennük, de többnyire még az elégedetlenség és az aggodalom motivál és hajt előre. Gondolatok, felbukkanó emlékképek, jövőbeni elvárások és félelemképek, és a hozzájuk kapcsolódó érzelmek, érzések kavarognak, tolonganak belül, többnyire a külső történések által irányítottan. Azonosultam néhány megszokással, meggyőződéssel, amiben hiszek, mert úgy ahogy megmagyarázza a világomat, hiszen valakinek muszáj meghatároznom magamat benne… Már ’tudom’, hogy miért vannak néha olyan fura dolgaim, hiszen benne van a horoszkópomban és a pálmalevélben is! Csak azt nem tudom, hogy miért vagyok depressziós/agresszív bizonyos szituációkban, miért is liftezik a hangulatom olyan gyakran, miért sikerül mindig valakinek elrontania?

    Az ilyen elméleti önismerettel sokszor éppen a saját zavaró elakadásainkat magyarázgatjuk védekezésképpen, és eszünk be nem jutna, hogy sokkal többek vagyunk ennél… Valami egészen mások vagyunk, mint az egónk vágyai és elégedetlenségei, félelmei és fájdalmai, amelyek általában öntudatlan érzésekben, stresszes pillanatokban, kondicionált viselkedésben, automatikus játszmákkal teli kapcsolatokban, netalán pszichoszomatikus betegségekben és gyanúsan ismétlődő életszituációkban nyilvánulnak meg. Nagy előrelépést, fordulópontot jelent a személyiség fejlődésében, amikor eléri, hogy folyamatosan változó vágyait és félelmeit már képes belülről is észlelni, felismerni, tudatosan megkülönböztetni és irányítani. Egyszerűbben – ha gondol valamire, szemben találja magát egy szituációval, vagy döntéssel – azt a testében keletkező érzésekkel össze tudja kapcsolni. Észreveszi a keletkezésüket és tudatosan reagál, vagy éppen hogy nem reagál rájuk… képes megkülönböztetni, hogy megszokásként a tudatalattijából jelentkeznek-e, vagy kívülről vesz át éppen bizonyos lelki tartalmakat, avagy az intuíciója jelez éppen, amely a fejlődésében segítené.

    Ha ilyeneket tapaszta996498_557555074282831_648595364_nlsz magadban, azt jelenti, hogy a saját élményű, mélyebb önismeret szakaszába léptél, ami most először, valóban lehetővé teszi a tudatalattiban rejtező elakadások kioldását! Azért jó, ha képes vagy megfigyelni az érzéseidet és a hozzájuk kapcsolódó gondolatokat, mert belőlük tudod kikövetkeztetni és felismerni valódi szükségleteidet és igényeidet, amelyek a fejlődésben előrevisznek – önmagad folyamatos meghaladását és újjászületését segítik. A legjobb módszer erre a testérzetek szemlélődő megfigyelése a mindenkori jelen pillanatában – tudatában lenni a belső hangulatváltozásoknak, de főleg észrevenni, amikor valami elkezd változni bennünk bármilyen irányban. Aki idáig elért az önismeretben – elmondhatja, hogy már valóban a test és lélek integrációján dolgozik, a személyisége éretté kerekítésén, amikor az önismeret organikussá, testi szintűvé, azaz saját élményűvé válik.

    Soha ne feledd el, légy mindenkor tudatában annak, hogy Te több vagy az egód mindenkori állapotánál, pillanatnyi szűkösségénél, jó vagy kellemetlen érzéseinél – akár hol tartasz éppen a fejlődésben. (De jó is lenne, ha ezt már kisiskolás korban is megtanítanák, mert tudni már akkor is lehetne róla, megérezni persze csak később, amikor elérjük a megfelelő érzékenységi és értelmi szintet…) Több vagy, mint a gondolataid és érzéseid kavalkádja, több vagy, mint a felismert szükségleteid, mindenkor több vagy, mint a pillanatnyi tudatállapotod! Csak az ego illúziója, az én-érzet önfenntartási és védelmi kényszere az, amiért megszokásból azonosul bizonyos pillanatnyi állapotokkal, amelyekhez képest ha valami kellemes, biztonságot adó, ezért vágyott és elérendő, avagy kellemetlen, félelmet keltő – ezért elutasítandó. Az emberi létforma születésének hajnalán ez bizony segítette a túlélést és a szaporodást, a magasabb tudatossági szinteken azonban a fejlődés kerékkötőjévé váló atavizmus lesz belőle. Nem más ez, mint a kondicionáltság és az öntudatlan karmateremtés alapmechanizmusa, amit immár meghaladni szükséges.

    Igazi Önvalódban Te az vagy, aki képes megfigyelni és felismerni ezeket  a sóvárgó és elutasító érzéseket, a folyton változó tzudatállapotokat! Tudatában lenni a gondolataidnak és érzéseidnek, anélkül hogy azok magukkal ragadnának – ez az első lépés a szabadsághoz, javasolja sok spirituális mester, aki túljutott ezen a fordulóponton. Ezt a nagy lépést kellene megtenni, hogy igazabb, minőségileg más, boldogabb életet éljünk. De hogyan?

    kezekFogadd el a jelen pillanatot úgy, ahogyan az előállt. Persze, könnyű ezt tanácsolni, de annál nehezebb megtenni… Vannak rá trükkök, technikák, amelyeket konzekvensen gyakorolva mégis megvalósítható ez az elfogadás és elengedés. Az ellenállás, a jelen pillanat el nem fogadása az, ami a legtöbb problémát okozza az életben. Természetesen az elfogadás nem jelenti azt, hogy nem cselekedhetsz annak érdekében, hogy egy előállt „kellemetlen” szituációt helyrehozz, vagy megváltoztass. Az a fontos, hogy abbahagyd az ellenállást a már megnyilvánult dolgok irányában, semleges tudj maradni és hagyd a pillanatot önmagának lenni – miközben csak megfigyeled! Csak megfigyeled, és nem gondolkodsz, aggodalmaskodsz rajta vég nélkül, mert ezzel a jövőbe is kivetíted egy rossz kimenetel valószínűségét. Minden döntés és cselekvés, ami ezen az elfogadáson túli mélyebb tudatosságodból fakad – sokkal jobb következménnyel jár, mint az elutasítással, a fájdalommal való azonosulás, és az így előállt elégedetlenségből fakadó reaktív cselekvés. Minden jónak megvan a maga ára, és minden rosszban találhatunk valami jót, valami előrevivő lehetőséget. Fedezzük fel, lássuk meg a rossz dolgok jó oldalát is, ezzel megszűnik a rossz oldalukkal való azonosulás. Mintegy hátrább lépünk belőlük, és ez az, ami segíti az elengedésüket. Furcsa módon, ezután a rossz történések jó vonzata marad velünk, így integrálhatjuk magunkba azokat.

    Nagy felismerésed lehet, hogy az élet örömét és élvezetét meghiúsító „fájdalmak”, vagyis az emberi „boldogtalanság” legnagyobb része a változás tagadásából és folyamatos elutasításából – a ragaszkodásból ered, a ragaszkodásból ahhoz, ami van, amit megszereztünk, megismertünk és amivel azonosultunk. Ha ‘meglátod’ és tudatosan felvállalod azt, ami „lenni akar” benned, általa(d) és körülötted, ha elébe mész a kezdetben “rossznak” tűnő, vagy tényleges fájdalommal és veszteséggel járó, de elkerülhetetlen változásnak – végső soron sokkal kevesebb energiát veszítesz, mintha ragaszkodnál mindezek fenntartásához. Ha harcolnál az ellen, ami előállt, amit előidéztél, amiben benne vagy… vagy éppenséggel vonakodnál valamilyen lemondást, elengedést megtenni, ami beérett.

    Ez a belső ‘én-érzetre’ is értendő – ne ragaszkodj ahhoz, aminek érzed és gondolod éppen magadat, mert ez csak az elkülönültség érzetének pillanatnyi, aktuális illúziója. Ezek csak az adott tudatossági szint múló jelenségei, amelyek folyamatosan változnak, ezért csak „megfigyelni”, vagy jobb esetben csodálni és élvezni érdemes őket, de semmiképpen nem azonosulni velük. Azonosulni a változással, az „áramlással” érdemes. Ez az, ami örök. Így válhatsz képessé arra, hogy a változás irányait észlelve és megválasztva – a saját utadat járd, és egyre boldogabbá válj emberi létedben/életedben. Mindeközben meg fog érni benned az a felismerés, és annak testi érzete is, hogy nem a változó személyiségeddel vagy azonos (ez az az illúzió, amiből fel kellene ébredni), hanem Te a testedet túlélő Lélek is vagy, a Felsőbb Én-ed, aki az Egységből kiválva életek hosszú során át tapasztalni jön a Földre… Most éppen benned és általad, de általa te az örök Isteni Tudat része is vagy egyben. Mindig is az voltál, mindig is azok voltunk, azok vagyunk, csak az anyagi világba merülten eleinte megfeledkeztünk róla. ‘Tat Tvam Asi!’

    1012232_3800810755952_1798473353_n

     

    > Hogyan lehet ezt a lépcsőfokot meglépni, hogyan lehet megtanulni befelé figyelni?

    Eckhart Tolle az alábbi gyakorlatot javasolja (zárójelben az általam hozzátett, alternatív technikákból vett javaslatokat találod):

     

     

     

     

    1. Maradj teljesen jelen a Mostban – az egész életed kitárulkozik itt. A Mostban ott a Létezés öröme és mély békéje.

    (Csak így fedezheted fel a Felsőbb Énedet, az igazi Önvalódat, csak így azonosulhatsz a Lelkeddel. A múlt és a jövő már az elme termékei, a Lélek dimenziójában nem létezik az idő.)

    2. Légy jelen a pillanatban, mint az elme figyelője.

    (Ha ez még nehezen megy, ragadj meg ’egy’ konkrét testérzetet és csak arra koncentrálj, pl. a levegő áramlására az orrnyílásodnál. Ha jönne valami kósza gondolat, csak ‘lásd’ ahogyan felbukkan, és ugyanúgy tovább is megy, akár egy közeledő és távolodó gépkocsi az országúton. Ne ‘gondolj bele’, mert az olyan lenne, mintha leintenéd, és beleülnél az autóba – magával vinne! Csak figyeld meg, ahogyan felbukkan valahonnan, közelít (felerősödik), majd távolodik (elhalványul, feloszlik). Kis gyakorlás után ezzel elérheted a gondolatok lecsendesítését, aztán már könnyebben fog menni a csend figyelése.)

    3. Csak figyelj és érezz – ne bírálj semmit.

    (Kezdd el figyelni a gondolatok közötti réseket – abban a csendben találod meg a Te igazi Önvalódat. A gondolatok közötti résekben érzetek/érzések bukkannak fel, a belégzésnél felerősödnek, tisztábban kivehetőek. Igyekezz csak a magasztos érzésekre figyelést választani, s közben próbálj a Lelkedre hangolódni – vajon mit érezhet a Felsőbb Én? Hamarosan az Öröm, a Hála és a Feltétlen Szeretet hullámaiban találod magadat. Könnyed és lassú „bele légzéssel” erősítheted még jobban ezeket az érzéseket, míg el nem árasztod velük minden sejtedet. A Lelked örömét érezheted ilyenkor, hogy végre hazaértél hozzá.)

    4. Ne kívánd, hogy a jelen pillanat más legyen, mint már amilyen.

    (Ezen már nem tudsz változtatni, csak a következő pillanatokon. Ezt a kettőt  tudatosan külön kell választanod, nem szabad összemosódni hagyni őket! Ez magyarul annyit jelent, hogy soha semmilyen haragnak, önvádnak, szégyenkezésnek valójában nincs értelme. Annak viszont igen, ha elképzeled milyennek fogod érezni azt, ha legközelebb másképpen csinálod.)

    5. Tedd szokássá testedet belülről érezni és megfigyelni, amilyen gyakran csak lehetséges. A test mindig a jelenben van.

    (Ha ez szokásoddá tud válni – a szív terében észlelni fogod az intuíciót, az Önvalód hangját, ami segít igaz döntéseket hozni.)

    6. A testérzeteken és érzéseken keresztül az intuícióban kapcsolódhatsz a Felsőbb Énhez. Gyakorlással ezek világosan megkülönböztethetők az elme vágyaitól és félelmeitől.

    (Természetesen negatív érzések is fel fognak eleinte bukkanni, amelyeket a terápiás oldások alatt hasonlóképpen figyelünk meg és dolgozunk velük, míg ki nem tisztulnak De ez a gyakorlat most másról szól!  Ha hagyod a rossz érzéshez tartozó gondolatkeretet és belső képet továbbáramolni, az azt jelenti, hogy most mást választottál a velük való azonosulás és rágódás helyett. Fontos, hogy ne erőszakosan szorítsd ki ezeket a tudatodból (elfojtás), mert az által csak megerősödnének, hanem egyszerűen más érzések figyelését válaszd helyettük.)

     7 Ne hidd el, de próbáld ki mindezt!

    A Tudatos Energiaérzékelés tréninget valójában ennek begyakorlására vezettem be. Ott azzal kezdünk, hogy megtanuljuk az energiaáramlásokat figyelni magunkban, jóga és Falun-Gong gyakorlatokkal megtanulunk feltöltődni és egy kellemes, energiatelt állapotba kerülni. Ebből az állapotból szívcsakra nyitással egymáshoz kapcsolódunk, majd megkíséreljük a Felsőbb Én-hez való kapcsolódást is. Lásd bővebben > itt.

     



%d blogger ezt szereti: