IntegGral Önismeret - B Kovács Zoltán

Expandmenu Shrunk


Rend és Káosz * 3

 

Vannak emberek, akinek lakásában, szekrényében, íróasztalán makulátlan rend uralkodik. A rend olyan fontossággal bír számukra, hogy személyes idejük igen jelentős részét áldozzák a fenntartására, valahogyan megnyugszanak tőle. Nem tudhatom, mindnyájukra jellemző-e, de volt szerencsém ismerni néhány olyan rendpárti embertársamat, akiknek fejében ineslots.com és lelkében minden rendszeretetük ellenére óriási káosz honolt.

Aztán vannak olyan trehány és rendetlen emberek, akik szobájában és íróasztalán senki más nem tud eligazodni, vagy bármit megtalálni a kaotikus összevisszaságban. Ők azonnal megtalálják, amire szükségük van. És ami a legfurcsább, hogy vannak olyan rendetlenek, akiknek a fejében a körülöttük uralkodó káosz ellenére világos rend uralkodik a világ és talán még a saját maguk dolgaikat illetően is.

Ismered a mondást – ahogyan bent, úgy kint… De akkor hogy van ez az előbbiekkel? Mi a véleményed róla, hogyan lehetséges ez??

3 Responses to Rend és Káosz * 3

  1. Avatar Domoszlai Kati
    Domoszlai Kati says:

    Tudatosság, ami nem egyenlő az agyalással, jól használható az érzelmi zűrzavar takarításában.

    Szerintem az érzéseket megélni, érezni kell. Ha az a hozzáállásunk, minden értem van, akkor az érzés egy jelzés, egy irányító erő ami mozgat engem a harmónia irányába, visz előre, ha jól használom a fejlődésben.

    Itt van például a düh, ami eléggé destruktív lehet, ha kontroll nélkül engedjük rombolni kifelé – agresszió és befelé – önpusztítás. Pedig csak egy hatalmas energia, amit a változtatásra kell felhasználni. Például dühös vagyok mert kudarcot vallottam valamiben.Itt helyre kell tenni, hogy a cél, az tényleg elérendő-e? Ha igen, az energiát arra kell felhasználnom, hogy magamat átalakítva sikeres lehessek a cselekedeteimben.( Azt alapból feltételezem, hogy soha nem a környezet, a másik az ok, hanem mindig én )

    Így a jó irányba forog a kör, a gondolat, a magasabb tudatosság határozza meg a cselekvést, felhasználva az érzelmi energiát, mint hajtóerőt.

  2. Avatar Hermess
    Hermess says:

    Mondják a tudósok, és talán fordítva is igaz – a rálátás távolságától függően.

    Azt írod, hogy “Ha valaki körül állandóan káosz van, az nem jelenti azt, hogy ő is káoszként érzékeli. Számára a külső káosz a rend, a saját rendje, amelyben mindennek helye van…” Érdekes gondolat, tovább vinném.

    A külső rendetlenség általában a Gondolatorientáltakra jellemző, akik elsősorban a külvilág belső gondolati leképezésében, modellezésében nyújtanak jó teljesítményt. Elképzelhető, hogy ha képesek belül mindent jól átlátni, a belső kuszaságot kezelni és benne mindent megtalálni, akkor ez kifelé is nagyobb káosz átlátásában és kezelni tudásában nyilvánulna meg?

    Van ennek a kérdésnek egy energiavonzata is. Azt mondják, hogy a Cselekvésorientáltak sokkal energikusabbak, mint a Gondolatorientáltak… én ezt úgy módosítanám, hogy az előbbiek a külvilágban képesek könnyebben mobilizálni az energiáikat és belül nem annyira, az utóbbiak pedig a belső munkában eredményesebbek, kifelé nehezebben indítanak cselekvést. Egy adott energiamennyiséget vagy befelé fordítunk, vagy kifelé mobilizáljuk.

    Olyasmi ez, mint egy családi házad belülről rendben tartani, vagy az udvarát, kertjét szépen gondozni. Ha egy személyben végezzük, akkor vagy belül munkálkodunk éppen, vagy kertet ápoljuk – egyszerre bent is meg, kint is nem lehet munkálkodni. (No persze, felváltva lehet, és vannak olyanok is, akiknél kívül belül rend van, de mégis csak a szélsőségek szembeállítása most a téma tárgya).

    A lényeg, hogy az egyik típusnál kifelé megy könnyebben az energia mozgósítása, a másiknál befelé. A gondolkodásra nem kevés energiaráfordítás szükséges, a krónikus agyalónak egyszerűen nem marad energiája a külső rend fenntartására. Ha meg amúgy is jól lemodellez és átlát belülről mindent, akkor nem is fontos számára a külső rend. Úgy is mondhatnánk, hogy a tiszta gondolkodásra éppúgy időt szükséges szánni, mint a külső rendrakásra, a kettő rendszerint nem megy egyszerre.

    A Cselekvésorientált típus működését kifejezően leírtad az előző hsz-ban, ő a belső káoszt a külső rend forszírozásával reméli csökkenteni. CSAKHOGY A HATÁS BELÜLRŐL, A MAGASABB SÍKOKRÓL KIFELÉ MINDIG ERŐTELJESEBB, MINT FORDÍTVA!

    Hadd hozzak be még egy szempontot, ami szélsőséges esetben egyik és a másik típusnál is hibázhat. Mi a helyzet sz érzésekkel mindeközben?

    Ugyanis a káoszt belül az érzések okozzák, amitől a szobánk kényszeres takarításával csak időlegesen lehet megszabadulni, de a gondolati modellezés sem sokat segít, ha nem vagyunk tisztában a tudatalatti lelki mozgásokkal magunkban… Mégis, az érzéseket csak a gondolatokkal lehet kezelni, uralni. Erről mit gondoltok?

  3. Avatar kavics22
    kavics22 says:

    Muszáj hozzászólnom, mert nagyon is érint a téma. Jó lenne, ha másokat is megmozgatna, mert szerintem valamelyik kategóriába minden ember beletartozik élete során.
    Személyes tapasztalatom szerint változó a külső és a belső rendhez való hozzáállásunk életünk során, de az biztos, hogy a kettő szorosan összefügg.

    Ma már tudom, hogy édesapám miért rendezgette a lakásban folyton a dolgokat, ha kissé máshogy álltak, mint ahogyan megszokta. Egyrészt az, hogy a saját, hozzánk közel álló tárgyak a megszokott helyükön vannak, valahol megnyugvást adnak. Csakhogy ez a megnyugvás csalóka, mert a külső körülményekkel akarjuk a háborgó lelkünket rendbe tenni. Ideig-óráig működik ez, vagyis részben elfedi a valós gondokat, de teherré is válik, mert ha káosz van a tárgyaink körül, még a maradék lelki egyensúly is felborul.
    Ebben az esetben a külső rendet vetítjük befelé, attól várjuk a megoldást. Hosszabb távon pokollá tudja tenni önmagunk és a hozzánk közel állók életét is.
    Mindehhez még kapcsolódhat takarítási, vagy állandó lakás-átrendezési mánia is. Az okok hasonlóak.

    Ha valaki körül állandóan káosz van, az nem jelenti azt, hogy ő is káoszként érzékeli. Számára a külső káosz a rend, a saját rendje, amelyben mindennek helye van, ezért meg is találja a dolgokat. Az ahogyan kint, úgy bent itt a helyén van, a saját káosz az ilyen embernek rend kívül és belül. Megjegyzem, vele sem könnyű együtt élni.:) Megoldás lehet egy saját szoba, ahová mindenkinek tilos a bemenet rendrakási céllal.

    Azért szerintem nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ki milyen “szokásokat” hozott otthonról. Tehát a nevelés is befolyásolhatja rendrakási magatartásunkat, de nem ez az igazi valónk. Saját életünkben aztán előbb-utóbb kiütköznek a valódi mániák és ezek a külső jegyek pontosan tükrözik belső valóságunkat. A saját belső valóságunkat és nem azt, ahogy mások kívülről látják.