IntegGral Önismeret - B Kovács Zoltán

Expandmenu Shrunk


Spirituális elkerülés

… avagy, hogyan ne válasszunk tréninget?

Ugye, mondanom sem kell, hogy a jó választáshoz „full”-ra tisztában kellene lenni önmagunkkal, tudomással bírni arról, hogy mely tudatossági szinteken működünk, és hol vannak rejtett tudatalatti, vagy akár már ismert elakadásaink. Ebben nyújt felbecsülhetetlen segítséget az Integrálszemlélet, amelyet a következő írásomban fogok röviden ismertetni.

Rendszerint nem csak egy tudatszinten működünk, hanem egy-két, rosszabb esetben két-három, sőt több szint között széthúzódva liftezünk. Jó tudni, hogy melyikről vagyunk leválóban, annak meghaladásában éppen, és mely szintre kapaszkodunk fölfelé, csak még nem vagyunk képesek otthonosan „belakni” azt. Magasztos pillanatainkban a meghódítandó tudatszintre kukkantunk be éppen, stresszes szituációkban pedig az alsó, meghaladni kívánt szintre csúszunk vissza. De sokszor van még lejjebb is!

Ugyanis a tudatalatti börtönébe zárt nagyon korai sérülések is jelentkeznek rendszeresen, csak mi eleinte nem vagyunk képesek szembenézni velük, inkább letagadjuk magunk elől is a létezésüket. Ilyenkor szoktunk „regresszálni” akár a legalsóbb tudatos szintünk alá is, egy olyan tudatállapotba (és egy azóta meghaladott védekezési módba), amelyet az elszenvedett, majd később elfojtott sérülés állapotában éreztünk. Ehhez olyan viselkedés kapcsolódik, amellyel a stresszes szituációt annak idején sikerült megoldani. Sokszor ezek a sérülések befolyásolják a karakter kialakulását is, ún. karakterfixációkat létrehozva.

Nos, felnőtt állapotunkban mindez nem helyénvaló, visszahúzó, a fejlődést akadályozó, állandóan „kísértő” állapot marad, amitől az önismeretünk gyarapodásával illene megszabadulni. Önmagunk és mások iránti abszolút feladatunk és kötelességünk lenne feldolgozni azt! A probléma abból adódik, hogy az önismeret kezdeti, „már értem, hogy miért vagyok olyan” szakaszában a korai traumák újra átélése nélkül még nem lehet megszabadulni egy ilyen berögzült sérüléstől. Ha ilyenkor kihagyja valaki a saját élményű, sejtszintű feldolgozást (vagy el sem jut odáig, hogy ráérezzen a fixációjára), és a jól kidolgozott pszichoterápiás technikák helyett elkezd az ezotéria iránt érdeklődni és spirituális technikákkal keresni a megoldást – ezzel a valódi fejlődés helyett nagyon hosszú önámításra és pénzköltésre ítéli magát szabad akaratából. Ezt hívjuk „spirituális elkerülésnek” az integrál pszichológiában, ami rendszerint komoly krízisben végződik.

Itt most önmagamtól idézek, a honlapon található bemutatkozásból egy bekezdést:

„Bizony, nagyon hasznos és sokkal felemelőbb lenne, ha többen járnának egyéni terápiába – azok is, akik már a transzperszonális fejlődési szintekre léptek. Főleg ők! Mert jócskán maradnak még ekkor is megdolgozatlan személyiségrészek bennünk, és a transzélmények felé kinyíló emberek már elég érettek a saját élményű önismeretre. Így ők sokkal eredményesebben dolgozhatnának magukon perszonális technikákkal is! Önmagunkban sajnos nem tudunk mindent belülről meglátni, annyira hozzájuk szoktunk, oly sikeresen el tudjuk rejteni a sérüléseinket – nemcsak a világ, de önmagunk elől is.  Néha külső rávezetésre is szükség van, amikor egy trauma gyógyulása, amit éppen az egó kilazítására szolgáló spirituális gyakorlás hozott elő – csak egy hosszabb, a segítő által végigkísért folyamatban bontakozhat ki.”  

Még akkor is nagyon sok, a tudatos gyermekkor előtti időkből származó gubanc lakhat bennünk, amikor már javában spirituális élményeket és mágikus képességeket hajszolunk… Ezeket a karakterformáló sérüléseket nem lehet varázslatos, azonnali és végleges megoldást kínáló ezo-spiri technikákkal kioldani, amelyek más szinteken, más elakadásokban egyébként jól működnek. Igaz, hogy a spirituális technikák és transzélmények jó meglátásokhoz, felismerésekhez vezethetnek önmagunkat illetően, de nem érnek el tartós hatást.

A tudatos egónk kialakulása előtti (a fogantatás pillanatától a szültésen keresztül a gondolattest, fogalmi leképezés és emlékezet kialakulásáig – min. 3 éves korig megélt) és talán a kora gyerekkori traumákat (amikor még nincsenek fejlett eszközeink a feldolgozásukhoz, így elfojtjuk a tudatalattiba), amelyek felnőtt korunkban is kísértenek – megdolgozni tudatfeletti „nem fog fájni” technikákkal nem igazán lehet. Gondolok itt a théta, mátrix, kapcsolatteremtő és hasonló lelki oldásokra. Ezek gyógyulásához módszeres, az átélt érzelem tudatos, testi szintű újraélésével összekapcsolt oldási folyamat szükséges. Leghatékonyabb az arra a szintre kidolgozott terápiás technika, amely tudatfejlődési szinten a trauma megesett velünk. Sajnos kevesen tudják, mint ahogyan jómagam sem értettem korábban, hogy jókora ámítás és önbecsapás egy egyszeri spirituális oldás végleges eredményében reménykedni az ilyen esetekben! Ha olyan könnyű lenne ezektől a személyiség karakterében is nyomot hagyó sérülésektől megszabadulni, akkor a lélek nem állította volna elő azokat testi szinten, karmikus megtapasztalás céljából. A tudatos újraélés tehát a megszabadulás záloga.

Igaz, hogy egy rendszerben a felsőbb szinteket érő változtatások nagyobb valószínűséggel érnek el lefelé ható és maradandó átalakulást, mint az alsóbb szinteken indított változások. Mindez azonban, úgy tűnik, csak a tudatos részünkre igaz. Így a későbbi, perszonális fejlődési szinteken begyűjtött sérüléseket kognitív technikákkal (agykontroll, pozitív gondolkodás, mentális programcserék, családállítás és több más technika) már inkább lehet spirituálisan is gyógyítani. A felső rétegek kioldása után rendszerint láncszerűen előjönnek a korábbi, mélyebb sérülések is, de nem szerencsés azokat spirituális technikákkal oldani. Transzperszonális szinteken ugyanis, amikor az egó feloldásán, meghaladásán dolgozunk, hasonló állapotok állnak elő, mint az egó kialakulása előtt, vagy annak szétesésekor élhetünk át. Nem véletlen, hogy valaki instabil, gyenge egóhatárokkal könnyebben tapasztal meg spirituális egységélményt, mint akinek egy erős egót kell meghaladnia. Nem lehet baj, ha a csúcsélményből van hová visszatérni egy jól integrált, érett személyiségbe. Egy szétesésre hajlamos egó azonban nehezen rendeződik vissza, így a visszaút akár pszichózisba is vezethet. Ilyen esetekben kifejezetten tilos bármilyen spirituális technikához folyamodni, inkább a személyiség stabilizálásán szükséges dolgozni. Sokszor azonban a kettő együttesen fordul elő, spirituális krízis állhat be, amit nem egyszerű megkülönböztetni a pszichotikus regressziótól. Ilyenkor egy spirituálisan tapasztalatlan pszichiáter be is gyógyszerezi (sokszor egy életre) a feladatai elől transzélményekbe menekülő labilis személyiséget.

Elsőrendű tehát az önismeret, és kétségtelen, hogy a rálátás, a megértés, a sérülés tudattalanból tudatosba emelése kulcsfontosságú feladat. A maradandó kioldáshoz azonban szükséges az érzések, testérzetek szintjén való megtapasztalás és átélés is. A saját élményű megtapasztalás viszont csak egy bizonyos tudatossági szinten jelentkezik, amikor az érzések és gondolatok a testérzetekkel integrálódnak, amikor test és lélek harmóniába kerül. Ez az integrálszemléletben a tudatfejlődés W6, kentauri szintje (lásd bővebben az Energiaérzékelés tréning tartalmi leírását), amikor a személyiség fejlődése éppen ez integráció által kerekedik le, és lesz kész meghaladni önmagát. A transzperszonális fejlődés valódi szintjei és a hozzájuk tartozó spirituális technikák csak ez után következnek!

Ha valaki átlépte ezt a kaput, már eljutott idáig, és így megy el egy spirituális technikát tanító, vagy azzal gyógyító tanfolyamra – ott csoda történhet. Az esetek többségében azonban sajnos nem ez történik. Az energiaérzékelés képességének kiérzékenyítése nélküli elméleti önismerettel ez így csak az ismeretek további gyarapítása csupán, bár már nagyon vágyunk valami magasztosra, és néha elő is fordulnak spirituális élmények velünk. Oldást a problémánkra azonban nem fog hozni egy ilyen tréning, vagy talán éppen hogy felerősít, észrevehetővé tesz további belső konfliktusokat, ami persze jó. Aki ahol tart éppen, aminek a küszöbén áll – csak az fog működésbe lépni, megtörténni nála, akármilyen csodás ígéretekkel csábították be egy ezoterikus megváltást kínáló tanfolyamra. Egyébként pedig az auralátás, a théta gyógyítás, a médiumitás, a mágikus bevonzások, a sorsalakítás, az intenzív megvilágosodás ígérete, de még az egyszerűbb, „megtanulhatod elengedni a félelmet és szorongást” című varázslat is rendszerint elmarad, sajnos.

Térjünk még ki az egyébként olyan ismert és hasznos transztechnikákra, mint a transzlégzés, rebirthing, body work, gestalt terápia, stb. – amelyek bizonyítottan hatásos csoportterápiák a tudatos én kialakulása előtti sérülések kezelésére is. Sajnos, ezek sem érnek el kioldó hatást azoknál, akik még nem lépték meg a pránaenergia, és annak pszichés összetevőinek észlelési szintjét, vagyis nem érzik testükben a traumák konkrét „helyét”. Náluk a testi energiák még nem integrálódtak a lelki energiákkal, nincsenek kapcsolatban a csakraenergák minőségeivel, így számukra ezek megfigyelése nem lehetséges még. A jóga ászanák rendszeres gyakorlása például nagyon eredményes lehet ebben. A meditációt most azért nem sorolom ide, mert igen kevesek művelik azt olyan elkötelezett mértékben, hogy az önismeretükre hatással legyen. Erről még külön írni fogok, hogy kinek és mikor javasolt a mi pörgő világunkban.

Első és kihagyhatatlan lépés tehát – a fordulópont a perszonális és transzperszonális fejlődési szintek között – a test és a psziché harmóniájának megteremtése, a testérzetek, érzések és gondolatok integrációja, a finomenergiák érzékelésének elsajátítása. Ez egyben a személyiség éretté válásának beteljesülése is, mert elkerülhetetlenül szembesít a leszakadt személyiségrészekkel. „Feljönnek a pincéből”, egyszerűen érezhetővé válnak általa és annyira zavaróvá, hogy nem lehet megoldás és beintegrálás nélkül hagyni őket. Ez az a szakasz, amit sokan kihagynak, hiszen sok fájdalommal is járhat a szembesülés, és helyette mindjárt mágikus, angyalos, spirituális technikákat – önámításba vivő transzélményeket kergetnek. Ez pedig így nem más, mint a saját élményű önismeret, a valódi szembenézés spirituális elkerülése. Később úgyis mindenki visszakényszerül bepótolni a kihagyott lépést, de lehet, hogy sokkal kevesebb önbizalommal, vagy csalódással, szélsőséges esetben pedig egy szétesés szélén egyensúlyozva, mert amúgy sikerrel lazítgatta a kialakulatlan egóhatárait.

Ha valakiben már ott a vonzás a transzcendencia iránt, ha már van egy része, aki nyújtózik az egón túlra fölfelé – akkor ez a szembenézés, egóintegráció a legaktuálisabb feladata. Ekkor már rendelkezik a szükséges motivációval és a kitartással megtanulni az energiaérzékelést, és elég bátorsággal az elfojtott lelki sérülései gyógyításához. Ilyenkor sokkal hasznosabb ezt a képességet kibontani, ilyen rásegítő tréninget választani, mintsem théta és kvantumoldásokra járni… Ne hagyd ki ezt a lépést, később fogod megérteni, miért olyan nagyon fontos! De közvetlen, azonnali haszna is jelentkezik, ha belevágsz (hogy még több motiváció legyen hozzá – különösen akkor, ha férfi vagy) – a párkapcsolatok intimitásának kitágulása, tantrikus minőségűvé válása. Képessé tesz a szívedből is szeretkezni, el sem tudod képzelni, hogy ez mennyi boldogságot jelent!

Összefoglalva az eddigieket, ha a transzperszonális élmények már nagyon vonzanak, következzen itt 12 pontban néhány jó tanács, amelyekben a tapasztalataimat összegzem. Hogyan érdemes a csábító ezo-piaci ígéretek ellenére kiválasztani egy valódi emelkedést, és nem ezoterikus bóklászást, spirituális elkerülést hozó tanfolyamot, egyéni vagy csoportos terápiát:

  1. Légy tisztában azzal, hogy a tudatosság mely szintjeit járod. Ehhez elégséges a tanításokon, teszteken, elemzéseken nyugvó önismeret. Legátfogóbb és legérthetőbb az Integrálszemlélet tíz tudatossági foka, mert minden más tanítást tartalmaznak és jól megkülönböztethetőek egymástól. Előadások, könyvek, filmek, “Ki vagyok én?” tréning..
  2. Ha még megteheted, kérdezd ki a szüleidet, és tájékozódj minden lehetséges forrásból, mik történtek édesanyáddal (és veled) a fogantatásodtól a születésedig, hogyan születtél meg, mennyire vártak, és mi történt veled egészen az első saját emlékekig, az öntudatra ébredésedig. Sőt, tájékozódj még ez után is jó ideig a családi eseményekről.
  3. Az elmondottakból, az önismereti tudásodból és életed elemzéséből kiderülhet, hogy mely tudatossági szintekről hordozhatsz magadban olyan traumát, amely még nem tudatos számodra, de befolyásolja az életedet, sőt attól alakult vagy változhatott ilyenné a karaktered.
  4. Sérülések bármely tudatfejlődési szintről származhatnak, de minél korábbiak, annál nehezebben kioldhatók. A legnehezebben azok, amelyek a fogantatástól a gondolattest kialakulásáig történtek meg veled. Némelyiktől meg sem lehet szabadulni (pl. amelyek a személyiségtípusodat alakították), csak kezelhetővé tenni és együtt élni vele, hogy ne uralkodjon fölötted.
  5. Minden tudatossági szinthez jellegzetes elhárító, védekezési mechanizmusok tartoznak, amellyel az identitás érzetünket védjük az elért fejlődési foknak megfelelő módokon. Ezek is segíthetnek beazonosítani a tudatossági szintünket. Amikor egy stresszhelyzetben ebből “kiesünk” – akkor jelentkezik be a leragadt, sérült részünk, és veszi át a hatalmat az ő saját szintjén bevált, számára megszokott, fixálódott védekezési és viselkedési módokon.
  6. Az adott tudatossági szinthez saját pszichológiai irányzatok, és az adott szinten elszenvedett sérülést leghatékonyabban gyógyító pszichoterápiás technikák tartoznak. Adott szintű lelki sérülést az arra a szintre célzottan ható technikával lehet a leghatékonyabban kioldani. Párhuzamosan lehet magasabb szintű, pl. spirituális technikát is alkalmazni ugyanarra a traumára, de a történés szintjén való oldás a fontosabb!
  7. Érdemes egyéni pszichoterápiába, integrálszemléletű tanácsadásra járni a lehetséges traumák felderítése és átdolgozása céljából. Nem minden sérülést lehet az ezoterikus körökben divatos csoportterápiákkal, vagy spirituális technikákkal kioldani. Ezeknek az egó feloldása, és nem az integrálása a feladatuk. Nem „beteg” valaki, aki személyes terápiában dolgozik a lelki sérülésein, hanem önmaga és kapcsolatai iránt felelősséget érző ember! (A pszichoterapeuták kötelezően egymáshoz járnak a saját lelki gubancaiktól megszabadulni)
  8. A személyiség integrációja/beérése akkor válik teljessé, amikor az önismeret organikussá válik, vagyis saját élményként testérzetekben is megtapasztaljuk, feldolgozzuk, amit magunkról már tudunk. Ebben a rendszeres jógázás, tai-chi, falun gong, vagy más energiagyakorlatok, gestalt és body work csoporterápia, vagy pl az Energiaérzékelés tréning segíthet. Csak ezek után, vagy velük párhuzamosan eredményes igazán a családállítás, pszichodráma, transzlégzés, újjászületés tréning, vagy hasonlók.
  9. Lehetőleg olyan előadást, workshopot, tanfolyamot és tréninget válassz magadnak, amelyik az elért legmagasabb tudatossági szintedet segít stabilizálni, vagy meghaladni – ha lentebb már rendben vagy önmagaddal. Legfeljebb a következő tudatszint elérését tűzd ki célodul, ha már szűkös a jelenlegi, de szinteket átugorni, közteseket kihagyni nem szerencsés – krízishez vezethet! Ehhez tudnod kell, hol tartasz éppen, és hogy kimaradt-e valami korábbról… Párhuzamosan feltétlenül olyan tanfolyamot, csoporttechnikát, vagy gyógyító együttlétet érdemes választani, amely a már beazonosított lelki traumádat a saját szintjén képes kioldani, ha tudomásod van ilyenről.
  10. Megfordítva – ha mély szintű korai sérüléseid vannak és már tudsz ezekről – ne felfelé törekedj mielőbb a spirituális szintekre, hanem inkább szeretettel gyógyítsd és integráld be az elakadt részeidet! Ez alulról fog emelni és stabilizálni, ami a “belső liftezés” mértékét csökkenti. Érdemes tehát előbb az alsóbb szinteken dolgozni, ahol elakadásaid vannak, és/vagy csak párhuzamosan a legmagasabb tudatszinteken is. A leragadt, befixálódott én-részeket egyéni terápiában célszerűbb oldani. 
  11. Közelítsd a legalsó, sérült szintedet a már elért legfelső szintedhez, és ha egységben, egy szinten érzed magadat – akkor lépj tovább fölfelé. Semmiképpen ne hagyd ki az integrációt, az önmagaddal való szembenézést! Akkor lesz az utad legkevésbé szenvdésteli, ha az önismeretedet saját testélményekben megtapasztalva maradéktalanul kiteljesíted, mielőtt a transzperszonális szintekre lépsz és a spiritualitással kokettálni kezdesz!. Ha már világosan érzed és tudod, hogy az alsóbb szinteken nincsenek fixálódott én-részeid, teljesítetlen feladataid és meg nem élt szükségleteid/vágyaid, és ha így kerülsz értékválásba a jelenlegi anyagias világgal – akkor jön el egyértelműen a transzcendencia ideje számodra a mi nyugati világunkban. Ha viszont korábban vágsz spirituális praktikákba – nagy válság lehet belőle!
  12. Ha önmagaddal kerek egységben vagy, szabaddá válik az út a transzperszonális szintek és az egó meghaladása felé – máshová nem is vezethet. A transzélmények, okkult képességek pedig maguktól jönnek, kopogtatnak, nem kell rájuk vadászni abban a hitben, hogy majd általuk lesz könnyebb az életed, az érvényesülésed és párkapcsolatod.
  13. (12+1) Feltételezem, hogy eközben senki nem felejti el megélni a bejárt tudatfejlődési szintjeihez tartozó életfeladatait, és a saját életében, kapcsolataiban alkalmazni mindazt, amit megértett és amire megérett. Különben semmit nem ér az egész…   

Hát, nem egyszerű? Van benne egy kis munka…
Kitartást kívánok hozzá és folyamatos győzelmeket!

Személyes tanácsadásra itt jelentkezhetsz beha úgy érzed, hogy jó lenne megbeszélni, átdolgozni valamely problémádat. Az oldás szükség szerint hagyományos és transzperszonális technikákkal történik, a sérülések tudatos újraélése által. Észrevétlenül lekötött energiák szabadulnak így fel, egészen másnak tűnik a világ, ha sikerül az árnyékunk egy részétől megszabadulni.

 




%d blogger ezt szereti: