IntegGral Önismeret - B Kovács Zoltán

Expandmenu Shrunk


  • Tag Archives célirány
  • Céltudatosság kontra Jelen pillanat * 5


    Minap a fürdőszobában a szemetesbe dobtam egy kukacos almacsutkát, amelynek az ehető részét már elfogyasztottam. Egy nappal később, dolgom végzése közben valami mozgásra lettem figyelmes a csempén a mosdó mellett… Egy jól megtermett kukac sportolt nyílegyenesen fölfelé falon.

    Olyan céltudatosan tette ezt, hogy szinte irigykedve néztem rá. Honnan tudja, hogy merre kell mennie? Útjába került a falra függesztett tükrösszekrény, rámászott az aljára, ki az elejére, majd a tükör  részén kezdett, néha vissza csúszva, mászni egyre feljebb. Elgondolkodtam, vajon mi lehet a célja, mi végre mászik ilyen eltökélten?

    Gondolat orientált fejjel hamar megmagyaráztam magamnak, hogy számára a biztos hely egy élő almában van, ami ugye fent a fa tetején nő. Ezért a kukacnak a gravitáció ellenében van a helyes irány, és addig mászik, amíg egy almát nem talál.

    De vajon az emberi fejlődéssel nem ugyanez a helyzet? Egyre magasabb tudatszint felé törekszünk. De ezen belül vajon mi a következő helyes lépés?

    A kutyákat is szoktam irigyelni, ahogyan eltökélten futnak az utcán…  Olyan céltudatosnak néznek ki, mint akinek küldetése van. Én miért nem tudok ilyen nyílegyenesen rohanni a célom felé? Persze, jól tudom, hogy a magamfajtánál feladat a világos célkitűzés, döntés, kitartás és a megvalósítás gyakorlása.

    Másrészről a spirituális tanítás úgy szól, hogy légy a jelenben, mert a jelen pillanat minőségével teremted a jövődet. A célkitűzés és megtartás, az ennek érdekében történő cselekvés viszont mindig a jövőre irányul. Ebből az következik, hogy tökéletesen a jelenben lenni csak úgy lehet maradéktalanul, ha nem teszünk semmit!

    Mi a véleményetek erről? Hogyan lehet ezt paradoxont meghaladni?