IntegGral Önismeret - B Kovács Zoltán

Expandmenu Shrunk


  • Tag Archives elégedetlenség
  • Szembefordított Tükrök

    … mint a játszmázás egyik formája


    Mintha valami baj lenne a tükrözés valódi értelmezésével… Úgy értem, ha már tisztában vagyunk a fogalmakkal, de megvalósítani még nem annyira sikerül. Ugyanakkor embertársainkat megvádoljuk vele,  így a játszmázás eszközévé válik, ha ezzel vagdalkozunk.


    Mondjuk, vitába keveredek valakivel, és mélyen negatívan megérint valamilyen megnyilvánulása. Ekkor a helyett, hogy megkeresném magamban a rossz érzéseim okát, védekezésképpen rávetítem azokat másokra – a nekem tükrözőt vádolom meg azzal, hogy őt a saját hibája idegesíti, amit bennem lát, ezért vitatkozik, játszmázik velem. Úgy próbálom helyreállítani a tükörkép zavaró érintésétől bekövetkezett energiahiányos állapotomat, hogy átfordítom a folyamatot. És ezzel el is veszítettem annak a lehetőségét, hogy a saját tudatalattimban megbúvó sérüléseket, hibás mintákat észrevegyem a bejövő tükörképből.


    Sokszor előfordul ez az önismeret kezdeti szakaszaiban tartókkal, például blogolás közben kialakuló nézeteltérések során, amikor önmaguk hibás reakcióját védve visszatükröznek (vetítenek) a másiknak. Ugyanez tapasztalható  komolynak vélt ezoterikus műveltséggel rendelkező társak, ismerősök között a kapcsolattartás során – a tükrözést a fejlődésben hasznos önismereti eszköz helyett, hogy meglássuk a másikban saját hiányosságainkat, fegyverként vetik be egymás ellen. Megfordítva a lehetőséget, önmegismerés helyett védekezésre/támadásra használják szándékosan, vagy öntudatlanul a visszatükrözést. Ez az, aminek semmi értelme nincs, ami kölcsönös hárítás, elbeszélés egymás mellett a vitában, és soha semmilyen eredmény még nem született belőle.


    Ugyanis az egymással pajzsként szembe fordított tükrök végtelen mélységben tükrözik oda-vissza magát, az elindító online casino Hibás Reakciót, amihez aztán a „játszótárs” hibái is hozzávegyülnek. De nem érnek el a tükröket tartókig egyik oldalon sem, senki nem tanul belőle semmit. Önismeret szempontjából körülbelül annyi lesz az eredménye, mint az önkielégítésnek a gyereknemzésben. Végül is ez nem más, mint visszacsúszás az önismeret gyakorlásának szintjeiről az öntudatlan játszmázásba.


    A pszichológia ugyanezt a másik oldalról kivetítésnek hívja, ez is oda-vissza működik – a paciens rávetíti a saját zavart képzeteit, meggyőződéseit, belső állapotait a pszichológusra, vagy másokra, és azzal vádolja embertársait, ami éppen hogy a saját zavara, hiányossága, elégedetlensége. A pszichológus aztán akarva-akaratlanul – terápiás célból tudatosan, vagy öntudatlanul belecsúszva – időnként visszavetíti (áttétel) azt a paciensre.


    Ha két ilyen kivetítős, visszatükrözős egós ember játszadozik egymással, a vitának csak akkor szakad vége, ha az egyik teljesen kimerül, vagy felülkerekedik a másikon. Néha talán önmagán, ha a játszmát felismerve kilép belőle. Általában mindig a hangosabbnak, a dominánsabbnak van „igaza”, vagy a „szűkebb” keresztmetszet (tudat) győzedelmeskedik időlegesen, pontosan azért, mert kevésbé tud elfogadó lenni, vehemensebben védelmezi az „igazát”.


    További írásokat találsz erről az Önismeret kategóriában


  • Miért szeretünk játszmázni?


    Abban egyetértünk, hogy valamiért késztetést érzünk rá, időlegesen megkönnyebbülünk általa. Hogyan is történik a folyamat?

    Először is egyedül nem megy – játszmázni csak a másikkal lehet. Partner kell hozzá. Rájövünk, hogy a szülők, majd később embertársaink révén meg lehet szerezni, el lehet érni, azt, amire homályosan érezve úgy véljük, hogy szükségünk lenne… De mire is? Általában nem vagyunk a tudatában. A tudatosság kezdeti szintjein, általában valamilyen konkrét tárgyakhoz kötődik, de sokszor még ezeknek sem vagyunk tudatában. A klasszikus játszmázás még nehezebben – csak olyan önismerettel tudatosítható pszichológiai szükségletekkel kapcsolatos, mint a figyelemhiány, elismeréshiány, szeretethiány – „hiány, hiány”…


    Ilyenkor tudat alatt megpróbáljuk rávenni a másikat valamire – hogy egy kicsit jobban figyeljen ránk, tegyen meg valamit, amitől megkönnyebbülhetünk, időlegesen megszűnhet egy rossz érzés belül… Kicsit oldódik az elégedetlenségünk, de a szükséglet maga nem válik tudatossá.  Tesszük ezt erőszakosan, vagy sajnáltatva magunkat, vagy váltogatva a kettőt egymással. A közös tényező minden egyes játszmában a kezdeményező részéről –  az elégedetlenség, az energiahiányos állapot!


    Lehet pozitív módon is manipulálni, de akkor is valaminek a megszerzése áll a háttérben. Hogy még cirkalmasabb legyen – manipulálni is csak azért hagyjuk magunkat, mert mi magunk is szeretnénk valamit megszerezni… De nagy különbség van ám a manipuláció és a játszmázás között!


    A játszmázásban jellemzően öntudatlanul, úgy próbáljuk csökkenteni az elégedetlenségünket, hogy közben a másikat tesszük ugyancsak elégedetlenné. Ez a nagy baj vele! Még rosszabb, hogy legtöbbször nem is tudjuk, mit csinálunk, csak jön a késztetés belülről a kötözködésre, vagy panaszkodásra. A társunk sem tudja rendszerint, hogy minek az áldozata – bevonódik, és azt érzi, hogy ő is elégedetlenné vált, energiát vesztett. Legközelebb már ő kezdeményez, hogy visszatöltse magát a másik, vagy egy „ártatlan” harmadik rovására, mert senki sem szeret maga alatt lenni… És ez így megy tovább oda-vissza, vagy adódik  tovább – vég nélküli körökben.


    Amúgy nem vagyunk ellenségek… sőt rokonok, házastársak, munkatársak, „barátok”, vagy alkalmi ismerősök. Hihetetlen mennyiségű érzelmi energia folyik így el az emberi kapcsolatokban, a családban, egy egész ország életében. Végső soron pedig az életerőnk, a kreativitásunk lesz egyre kevesebb.


    Tudod-e, hogy a manipuláció és a játszmázás egy bizonyos tudatszintre jellemző, pszichés hárító mechanizmus? Ha tudatosítjuk, esélyünk nyílik rá mielőbb meghaladni, „felnőni” belőle! Ehhez pontosan érteni kell a működését – a bevonzás és bevonódás mechanizmusát, felismerni a játszmák okait – magunkban és másokban -, és a kivédésük lehetőségeit!


    Főleg azt szükséges felismerni, hogy minden manipuláció és játszma –  energiahiányos állapotból indul ki, és hogy minden emberi játszma egyben energiaszerző játszma is! Bár az energiaelszívás megtörténhet verbális kommunikáció nélkül is (ez inkább energiamanipulációnak minősíthető) – a játszmák többségében a vámpírkodást mindig valamilyen beszéddel és testbeszéddel kísért „forgatókönyv” jellemzi. Ahhoz, hogy mindkét párhuzamos folyamatot felismerjük slotseeing.com és elkerülhessük – az energetikai oldaláról és a kommunikáció oldaláról is tudatosítani szükséges! Emberi játszmák = energiaszerző játszmák, mint az érem két oldala.


    Egy bizonyos tudatossági szint fölött a játszmákba vonódás elkerülhető, a saját energiaszint megőrizhető, illetve „utántölthető”, és tudatos átáramoltatással megelőzésképpen segíteni tudunk játszmázó ember-társainkon is! Hogyan?


    Erről szól az „Energiaszerző játszmák – emberi játszmák” tanfolyam és tréning!


    A tréningen egyrészt tovább mélyítheted az energiaérzékelő és közvetítő képességedet, megértheted a tisztán energiaszintű manipuláció működését is, másrészt megtanuljuk a pszichológiában használt tranzakció analízis (játszmaelemzés) főbb fogalmait és fogásait, amelyeket a kapcsolatainkban használunk. Kiteszteljük, hogy mi a kedvenc játszmapozíciónk, kiket vonzunk be partnernek, megértjük a saját működésünket, és megtanuljuk a kívülmaradás technikáit.


    A lényeg azonban, hogy megtapasztaljuk, tudatosítjuk azt az érzést, amikor mi magunk  vagyunk „elszívó” állapotban, illetve milyen az, amikor tőlünk vesznek el „életerőt” a játszmázásban. Továbbá megtanuljuk a viselkedésbeli és energetikai védelem lehetőségeit.